Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

tudni, hogy mit akarunk mi, és hogy mit akarnak az alföldi elvtársak, akkor olvassák irodalmunkat, olvassák az általunk kiadott „Mit akarnak a szocialisták" című röpiratot, amely programunkat tartalmazza, és amely Budapesten tartott pártgyűlésünkön a hatósági kiküldött jelenlétében tárgyalva és elfogadva lett. Lapjainkban már számtalanszor rámutattunk az alföldi munkásnép nyomorára. És mit tett a kormány? Ahelyett, hogy a nyomor kútforrásait kereste volna, szuronyokkal és golyókkal akarta a korgó gyomrokat csillapítani. Az ember fejébe száll a vér, ha azon brutalitásokat olvassa, mit Hódmezővásárhelyen elkövettek. Elvtársaink küldöttséget menesztettek Budapestre, hogy a belügyminiszternél panaszt tegyenek az ottani hatóságok ellen, de a mi „szabadelvű" belügyminiszterünk nem fogadta a küldöttséget. A munkások panaszait semmibe sem veszik. Börtönökbe vetik őket, anélkül, hogy erre alapos ok volna. A küldöttségnek Kovács Bálint, Varga Farkas és Nagy Sándor, Kovács Péter, Héger Mihály voltak tagjai, kik a vasárnapi események kifejlését így adták elő szerkesztőségünkben: Póka László rendőrkapitány a munkásirodalom egy-egy példányát kérte tőlünk, amelyet mi szívesen odaadtunk. Három nap múlva behívatta magához Szántó Kovács János elvtársunkat és 3 óra hosszáig tárgyalt vele. Néhány nappal később azon ürügy alatt, hogy Szántó üzente, néhány rendőr elvitte a lapjainkat és füzeteinket. Szombat este Szántó Kovács János bement a könyvekért a kapitányhoz. A kapitány azt felelte, hogy csak vasárnap adja vissza a könyveket és lapokat. Mikor Kovács vasárnap bement, a kapitány szó nélkül elfogatta. Ennek híre futott a téren lévő nép között, mire ez követelte, hogy bocsássák szabadon Kovácsot. Mi a népet igyekeztünk csendesíteni és sikerült is volna, ha csendőrök nem lépnek közbe. Nemcsak a csendőrök, hanem a városház ablakaiból is lőttek a népre. A huszárkapitány egy emeletes ház ablakából osztotta ki a parancsot, hogy lövöldözzék, üssék, verjék a népet. A lapok hazudtak, midőn azt írták, hogy a nép a városházát szétrombolta. Csak az ablakok törettek be, egyéb kárt nem csináltak. Ami azokat a híreket illeti — mondta egyik elvtársunk —, hogy mi fel akartuk volna osztani a gazdák földjeit és térképet is készítettünk arról, hogy kié mennyi lesz, ebből egy szó sem igaz, mi nem akartunk egyebet, mint annyi munkabért, hogy abból megélhessünk. Most aratáskor kaptunk 7 métermázsa búzát, ebből 3, sokszor 4 métermázsa árát elfizetjük a marokverőnek, s most 4 métermázsa búza árából éljen családunk egész télen keresztül? És mit kell ezért dolgoznunk még robotban! Aratás előtt 2—3 héttel elkezdjük a munkát és dolgozunk aratás utáni 3 hétig mindenféle elképzelhető munkát. A birtokosok kiadnak földet kukorica, vagy krumpli alá, ezt a zsellérség műveli felébe, harmadába, ki hogyan. De ezenkívül köteles az ember a kifogott föld után 3—4 napot robotolni, a gazda egyéb birtokain dolgozni, mármost, amely gazdának van 150—200 hold kiadott földje, minden munkát in-