Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA

Faragó Sándor tanácsnok jelentése a román csapatok visszatéréséről és a tömegkivégzésekről. CsmL (HF) Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai 4047J111919. II. Közli VDCSMMT 1917—1919. 528—530. Akivégzettek névsorát 1. uo. 531—534. A vásárhelyi vérengzést követő napon vér folyt Szentesen is. Árulás következtében a románok kezére került Árvái Bálint cipész, a szentesi munkásmozgalom régi, kipróbált vezetője, aki a július 21-én visszatérő Vörös Hadsereg köszöntésére rögtönzött népgyűlés egyik szónoka volt. Elfogatása után több órán át ütlegelték, majd kivégezték. Özvegye így emlékezett vissza a Tanácsköztársaság utolsó szentesi napjaira, férje elfogatására és kivégzésére: ... 1919. április 29-én jöttek be a románok [Szentesre] a Vörös Hadsereg leverésére. Ekkor május l-re gyönyörű terveink voltak, minden elő volt készítve a megünneplésre, virágtól a zenéig, a gyermekektől az öregekig, még a gyengélkedőket is ki akartuk vinni a ligetbe. Olyan május 1-i ünnepet akartunk, amilyent még Szentes nem látott. De mert a románoknak Szentesen volt a főhadiszállásuk, így minden dugába dőlt, mindenütt bolsevikit kerestek... ... Ekkor már nem dolgozhattunk politikai téren semmiféle tekintetben sem. Az ottani [csongrádi] harcok közepette olyan embermészárlás ment végbe, hogy a Tisza vizét is pirosra festette az emberek vére. Majd amikor a harcok lazultak és a román katonák a várost már-már alig tudták tartani, a Vörös Hadsereg átkelt a Tiszán, maguk előtt hajtván a román katonákat egészen a nagyállomásig és a szőlők széléig. A piactéren a férjem fogadta a Vörös Hadsereget és vezéreit, férjem gondoskodott ezeknek elhelyezéséről is. Csak három napig tudták tartani a várost, mert kezdtek visszajönni a román katonák, ezek után szükségessé vált a Vörös Hadsereg visszavonulása. Ekkor nem a lakosság rabolt és pusztított, hanem a román katonák, feltörték az üzleteket és kifosztották azokat. Ekkor a lakosság még ki sem mert menni az utcára sem, még az ablakon keresztül sem tudott kinézni, mert mindenfelől puskacsövekkel került szembe, vagy szuronnyal. Ekkor hurcolták el drága férjem, gyermekeim szerető édesapját. Ahol laktam, volt ott egy ékszer- és óraüzlet, ezt is feltörték és bementek rabolni. Az üzlettulajdonosok tudtak románul és azt mondták nekik [a katonáknak], hogy az udvarban van egy kommunista. Több sem kellett nekik, amit összeszedtek nyomban lerakták és azt mondták nekik [az üzlet tulajdonosainak], mutassák meg, hogy hol lakik a kommunista. Ekkor kivezette az ajtómig a román katonákat, ott meg azt mondta neki a katona, hogy hozza ki a lakásból [a kommunistát], és az az asszony, akié az üzlet volt, bejött a férjemért és kihívta. Addig