Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA
a férje mindent elpakolt az üzletében, és így az én férjem élete árán mentette meg az aranyait. Mikor kérdeztem tőle, miért tette ezt velünk, azt mondta, hogy ne jajveszékeljek, az ő üzlete többet ér neki, mint egy ember élete. Akkor az ő üzletén keresztül vitték ki a férjem az utcára. Mikor az udvarra az asszony kihívta, ott már a szemünk láttára puskatussal ütötték. A 3 éves legfiatalabb fiam az kiabált nekik — ne üssék agyon az édesapámat. így ment férjem 8 szuronyos román katona között a kivégzés színhelyére. Elhurcolása után nem kellett sem ügyvéd, sem bírói ítélet és mégis kivégezték. Elhurcolása után 2 óra múlva halott volt. ... így halt meg az a szerető és szeretett jó férj, és 7 gyermekemnek szeretett jó édesapja, akit e világon mindenkinél jobban szerettünk! Ottan csak úgy hánytak rá egy kis földet, amit napok múlva elhordott róla a szél, a kutyák kikaparták és a húsából lakmároztak. De ott őrizték a román katonák éjjel és nappal, nehogy elvitessük. A rokonok azt mondták, hogy a rendőrséget kérni fogják, legyenek segítségünkre, hogy gyászkocsit és koporsót vihessünk. De mikor odaértek a kocsival, a katonák a lovakat agyonlőtték, a koporsót, a gyászkocsit szitává lőtték. Kétszer egymásután történt meg, mikor már az arra lakók a hullaszagtól nem tudtak az utcára menni, akkor szedték fel az úgynevezett kutyasintérek azt a részt, ami még megmaradt belőle. így vitték ki a temetőbe eltemetni, de kidobolták, hogy a temetőbe senki ki ne merjen menni, mert akit ott érnek, azt elhurcolják, vagy megbotozzák, így senki sem merte megközelíteni a román katonák által körülzárt temetőt... Özvegy Árvái Bálintné visszaemlékezése. (Részlet) —• 1956. VI. hó 22. CsmL (SzF) Kézirattár 3223 sz. MEDVECZKY IMRE: i. m. 81—82., Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye, i. m. Árvái Bálint 10., LABÁDI LAJOS: Árvái Bálint életútja (1875—1919). Szentesi Élet 1983/3. sz. 84 A román csapatok igen nagy károkat okoztak az általuk megszállt településeken. A katonák önhasznú fosztogatásain kívül, rekvirálás címén összeszedték és elvitték az élelmiszerkészletek és az állatállomány jelentős részét. A malmok és más ipari üzemek berendezéseit leszerelték. Vagonra rakták a cséplőgépeket és egyéb gazdasági gépeket. A katonaság céljaira összeszedtek több ezer pár csizmát, kapcát, subát és egyéb ruhaneműt. Begyűjtötték a hivatalok irodai berendezéseit és eszközeit (telefon, írógép, toll, tinta, papír stb.). Pótolhatatlan károkat okoztak a múzeumok és könyvtárak anyagában, az iskolák felszerelésében. A megszállás után a közigazgatási hatóságok igyekeztek összeállítani a románok által okozott károk jegyzékeit. Ezek közül az egyik az alábbi tételeket tartalmazta:
