Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA
börtönébe hurcoltak. A fent említetteken kívül több nőt is letartóztattak, ezeket azonban később elbocsátották. 1919. július hó 25-én reggel, a kimutatás 1—48 tételei alatt felsoroltakat a városháza börtönéből, Zerkovitz nevű román főhadnagy városparancsnoktól kapott román katonai fedezettel, Berényi felhozatta, a városi székház főbejárata előtt összeállíttatta, ahol már a román gépfegyver is fel volt állítva. Minthogy éppen piaci nap volt, a polgárság kíváncsi tömege jelent meg, mely tömeget úgy oszlatott el, hogy egy román katonával a levegőbe lövetett. Az út megtisztulván, a menet elindult az Orosháza községbe vezető, úgynevezett Kutasi úton a városi székháztól mintegy 6 km-re levő dr. Nagy Dezső-féle tanyánál megállott. Berényi az elfogottakat ezen tanya pincéjébe záratta, és a városparancsnok által kivezényelt román katonák gépfegyvert is használva, a pincéből felhozatottakat csoportba állítva, agyonlőtték, anélkül, hogy a meggyilkoltak ellen bármiféle bírói eljárás indíttatott volna, vagy bármiféle oly tény állapíttatott volna meg, mely halállal büntetendő, mert hiszen ki sem lettek hallgatva. Vékony János kivételével, kit a dr. Nagy Dezső-féle földbe ástak, a többit a szomszédos Vékony József-féle földön egy tömegsírba fektették el. A román katonai parancsnokság engedélye folytán a város hatósága a meggyilkoltakat 1919. évi augusztus 6-án exhumáltatta ugyancsak román katonai segédlettel, és a temetőkbe való elhelyezés céljából hozzátartozóiknak kiadta. Azokat, kiknek hozzátartozói szegények, vagy akik ismeretlenek voltak, a város saját költségén temettette el. A meggyilkoltak vagyontalan hozzátartozóit a város ma is segélyezni kénytelen. 1919. július 29-én Berényi Lászlót román katonatisztek letartóztatták, a városi székház pincéjébe lezárták, majd összeverve (jobb halántéka vérzett) július 30-án négy román katona karján fekvő helyzetben a rendőrfőkapitány szobájába szállíttatott, ott a földön vonaglott, azonban az előhívott orvos megállapította, hogy az eskórt szimulálja. Amikor talpraállt, a lakásáról és menyasszonyától már előbb összehordott rablott holmikra mutatva egyik román tiszt kérdezte, hogy miért tette ezt. Erre Berényi ismét elvetette magát, és görcsösen hánykolódott, majd később talpra állt, s a már ott lévő Nagy Gézával szembesítették, természetesen egymásra igyekeztek hárítani mindent. Berényit az ott levő román katonatisztek megkötöztették, kegyetlenül megverték, és Nagy Gézával együtt ismét börtönbe vitették, délután 7 órakor a Kossuth téren Berényi 70, Nagy Géza 25 botütést szenvedett el. Aznap este 10 órakor az „Erzsébet" kertben levő nyári színházhoz mindkettőt levezették, és rendőrök, polgárok jelenlétében román katonák főbe lőtték őket, tetemük ma is ott van a földbe elásva. 1920. XII. 31. FARAGÓ