Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA

még ellenséges tűzhatás alatt állott s mi hallgattunk, mert minden kinyomott betű a hadiérdek kárára lett volna. Az ellenséges tűzhatás megszűnt. A vöröskatonák önfeláldozása és nagyszerű lendülete kivetette a románok gaz hordáit Csongrád környékéről. Az átkelés megtörtént, Szentes birtokunkban van s a dicső vöröskatonák, akikre örök hálával fog gondolni a város sokat szenvedett lakossága, már messze túl vannak Szentesen és maguk előtt kergetik az ellenséget. Ezek után már írhatunk. Illetékes helyen nyert felvilágosítások alapján a következőkben vázoljuk a Csongrád— szentesi átkelés történetét. Az előakció Szentes felszabadítása e hó 15-én előakcióval kezdődött, amelynek az volt a célja, hogy a románokat kiverjék a város közelségében a Tisza túloldalán levő ártérről, hogy ezzel Csongrád lakosságát mentesítsék az esetenként minduntalan megújuló s a keresztutcákba behatoló gépfegyver- és kézifegyvertűztől. Az előakció teljesen vér nélkül folyt le. A gyáva oláhok meglepetve ugráltak fel már az első ágyúlövésre és kétségbeesetten iparkodtak a töltésen Magyartés irányába a Körös felé. Minthogy az előakció csupán az ártért akarta megtisztítani az ellenségtől, evvel a támadás első részlete befejeződött, és most már tovább folytak az előkészületek a nagy leszámolásra. Újabb hatalmas katonatömegek érkeztek, hídanyagok, ágyúütegek, muníció, trainoszlopok, mindenki feszülten várta mi lesz, mikor csapódik fel az ágyúk torkából a tűz, hogy visszavonulásra kényszerítse az ellenséget. A tüzérségi előkészítés Július 20-án éjjel 1/2 3 órakor a lakosság ágyúk mennydörgésére ébredt. De ez nem a minduntalan városba csapódó gránátok jól ismert exploziója volt, hanem a vöröságyúk koncertje. Félelmetesen nagyszerűen hatott a város különböző oldalain elhelyezett ütegek nagyszabású munkája, az ágyúkból felvillanó fények, utána a kilövés detonációja, a levegőben acélosan hasító lövegek furcsa zenéje. Az ablakok egymásután kinyíltak és aggódó fejek hajoltak ki mindenütt, mi lesz, talán nem-e újabb megpróbáltatások várnak Csongrád népére? A tüzérségi bevezetés, amely a gyalogság átkelését a Tiszán készítette elő, pontosan három óra negyven percig tartott. A románokat meglepte az ágyútűz ereje és már az első pillanatokban megbomlott az ellenséges sorokban a rend. Míg a mi tüzünk tartott, a néhány üteg, amely a románok rendelkezésére állott, meg sem mukkant, csak nagysokára kezdtek tüzelni Csongrádra, de pechük volt, a gránátok legnagyobb része fel sem robbant, csupán a süvöltésüket hallottuk, s ami explodált, egyáltalán nem okozott sem emberéletben, sem anyagban kárt.