Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
A DUALIZMUS KORA 1867—1918
A vízvédelmi művek, utak, csatornák, vasutak kiépítése folytán azonban a kubikos munka lassanként elfogyott, úgy, hogy a folyó évben már a vármegye munkásainak csak egy kis töredéke jutott szerződéshez. A munkások helyzetének megvilágítására csupán azon körülményt említem fel, hogy ^z 1902. évben magából Szentes városából külföldön 1712 munkás, a vármegye határán kívül, de az ország területén belül pedig 1784 munkás talált keresetet, míg a folyó évben ezideig összesen csak mintegy 600 munkás volt elhelyezhető'. A szentesi viszonyokhoz teljesen hasonló a munkások helyzete a vármegye többi népesebb községeiben is, különösen Csongrádon, Mindszenten és Dorozsmán, amely községek szintén nagy munkásfelesleggel rendelkeznek. A munkások ma már annyira érzik helyzetüknek súlyát, hogy a munkásközvetítők figyelmeztetései dacára szerződés nélkül is messze idegenbe elmennek a munka után, amikor is reájuk kényszerített rossz munkabérekkel magukat és családjukat fenntartani nem bírván, megtakarított pénzükből is kifogyva, szerszámaik nélkül, sok esetben tolonc útján jönnek haza. Ily körülmények között nem csodálható jelenség, hogy munkásaink különösen Németországban, és Csehországban, ahol a munkásviszonyok kedvezőbbek, elmaradoznak, sőt a folyó évben már az Amerikába való kivándorlásnak is figyelemre méltó jelenségei merültek fel, s nem alap nélküli az az aggodalom, hogy a legközelebbi jövőben a kivándorlási vágy ezen tősgyökeres magyar vármegye munkás lakosságának lelkében is gyökeret fog verni. Sürgős és elodázhatatlan kötelességévé vált tehát úgy az államnak, mint a helyi hatóságoknak, hogy a munkahiányból eredő tömegnyomor és szociális bajok megszüntetésére minden lehető áldozatot meghozzanak. Kétségtelen, hogy a helyzetnek gyökeres megváltozása és jobbra fordulása csak az esetben fog bekövetkezni, ha a mezőgazdaság intenzív fejlődése folytán a munkások itthon megfelelő keresetet találnak; míg azonban a fejlődés lassú útján a viszonyok ennyire megjavulnak, még áldozatok árán is rendkívüli munkaalkalmak megteremtéséről kell gondoskodni és erre a célra a munkások által már különben is megszokott kubikos munka kínálkozik legmegfelelőbb eszköznek. Úgy a vármegye közönsége, mint az egyes községek saját hatáskörben minden lehetőt elkövetnek arra, hogy a helybeli munkásokat a közúti és egyéb építkezéseknél foglalkoztassák, az ekként nyújtott munka azonban a munkások nagy számával szemben számot alig tehető pillanatnyi segítséggé törpül. A vármegye nagy munkás tömegének helyzetén csak az segíthetne, ha több évre kiterjedő csatornaépítési, vagy árvédelmi munkák tétetnének folyamatba. Ez esetben a munkások időt nyernének arra, hogy jelenlegi válságos helyzetükből kibontakozzanak és a gazdasági élet törvényei szerint a megélhetésüket biztosító foglalkozási körökben elhelyezkedjenek.