Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

kapnak, de az meg dohos, úgy, hogy saját konyhájukból kénytelenek élni. S ha hozzáveszi, hogy a három héten kívül még 18 napig rakodnak, az élelmezés még többe kerül. Ha mármost konyhájára 10 Ft-ot számít, a pálinkára 4 Ft-ot, mely ha némely helyen kapnak is, az nem pálinka, hanem víz, a dohány és a gyufa 2 Ft-ba kerül. Ha mármost a gabona mázsáját 7 Ft-jával eladja, a keresete 42 Ft-ot tesz ki, s ha ebbó'l a marokszedőnek 14 ft-ot s a többi kiadásokat leszámítja, 12 Ft-ja marad meg. Gróf Károlyi Sándor birtokán ilyenek a viszonyok, azt hiszi, hogy máshol sem különbek. Ott az aratás 3 hónapig szokott tartani, s ha ezután kubikmunkára megy, mert az ő táján azzal foglalkoznak, ezen 30 forintnál többet nem tud keresni. S ebből is 8—10 Ft az utazásra esik, mert csoportokban mindig nem utazhatnak. De ha megmarad is a 30 Ft, s ahhoz hozzászámít 30 Ft őszi kereset, 102 Ft-nál többre nem mehet, s amint mondotta az aratásnál abból is vannak kiadásai. Akik kubikmunkával nem foglalkozhatnak, kukorica- és krumpliföldeken dolgoznak, amit 3-án adnak ki úgy, hogy 3—4 zsáknál több kukorica vagy krumpli nem marad neki az év végén, mert a munkásnak a rossz földet adják, a jót pedig megtartják búzának. A termés behordásáért sokszor 3 Ft-ot fizetnek, a kukoricának pedig 1 Ft az ára, s még ráfizetnek. Ők nem vállalnák el a munkát ilyen föltételekkel, de az uralkodó osztály kényszeríti őket, azt kénytelenek elvállalni, mert különben éhen halnának. így nem halnak meg éhen, hanem lassan, de biztosan. Gondolja meg az uralkodó osztály, hogy ez így nem maradhat, mert a szegény embert a bú és bánat marcangolja. Kell tehát, hogy az összes munkásság követeléseket támasszon, mert maguk nem tudnak magukon segíteni. A földművelő nép teremt meg mindent, s mégis az ő helyzete a legrosszabb, vagy az általános szavazati joggal, vagy a gazdasági egyletek által, vagy más módon kell javítani helyzetükön. Lépjenek a követeléseikkel a nyilvánosságra, mert azok jogosak, mert az Isten egyenlő joggal teremtette meg az embereket, csakhogy az egyik előrehaladt, a másik meg visszasüllyedt. Az uralkodó osztálynak nincsen lelke, nem tartja meg a felebaráti szeretetet. Mikor az egyik látja, hogy az ember majd éhen hal, azt mondja, szívesen adna ha volna, a másik pedig azt mondja, hogy mire adna, hiszen semmije sincsen. A helyzetet még jobban érzik a gyermekeik, és nejeik, amiatt sokszor civakodás keletkezik a családban, a munkás összevesz feleségével, amiből családi drámák kerülnek ki. Ha helyzetüket csak elpanaszolják, ez semmit se ér, mert senki sem hallgatja meg őket, hanem tudni kell, követelni kell, hogy adják meg munkájuk értékét és a megélhetés alapját teremtsék meg. Igaz, hogy az általános szavazati jog által segíthetnének magukon, de addig, míg az meglesz, más módokat kell keresnünk. Ha tovább így tart, az lesz belőle, hogy a birtokosok és kapitalisták mindent magukhoz ragadnak s másnak nem lesz semmije sem. Ezután következő határozati javaslatot terjeszti elő s azt felolvassa. Tekintettel arra, hogy a legújabban szokásba jött aratási biztosítékokkal a birto-