Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN
kat és falujuk határát. Évtizedekig elhúzódott a három település: Donáttornya, Derekegyház és Mágocs között elterülő Kéktó-nádas körüli vita. Csanád megye törvényszékének bizonyságlevele az erőszakos cselekedeteket sem nélkülöző perpatvar egyik állomásáról tájékoztat. Mi, Körei [de Kewre] Bálint Csanád megye ispánja és szolgabírái emlékezetül adjuk jelen levelünk által, hogy mi a nyulak szigeti apácák Donáttornya [Dunathtornya nevű birtokán levő officiálisának, Cseke [Chekee] Barnabásnak törvényes kérésére közülünk egyet, tudniillik Földeáki Ősi [Essy de ffyldeak] István szolgabírót a vizsgálat megtételére kiküldtük, ugyanő jelentette nekünk, hogy ő maga [oda] kimenve azoktól, tudniillik akiktől illett és kellett, az alább írtakról azt a biztos igazságot tudhatta meg, hogy a Donáttornya [Dunathtornya], Mágocs [Magocz] és Derekegyház [Derekegyhaz] között [lévő] Kéktó [Kektho] nevű nádast mindig és régtől fogva közösen használták, de Ongor János officiálisa, Mihály az említett apácák egy jobbágyát, tudniillik Putnik [Pwthnyk] Lászlót ugyanabban a nádasban találva szörnyen és kegyetlenül megverve megkötözte, és azután a szerződés szerinti egy köböl árpát ugyanattól [?] elragadta, azon felül ezzel nem elégedett meg, hanem amikor ugyanazon apácák egy másik jobbágyát, tudniillik Tódor [Thwdor] Lászlót ugyanabban a nádasban találta, elfogni nem tudta, de annak két ökrét kardjával hatalmaskodva levágta ugyanazon apácák sérelmére és nyilvánvaló kárára, a bírák bizonyságaként. Kelt Csanádon a Szent Lukács evangélista ünnepe utáni legközelebbi szombaton [október 19.], tudniillik törvényszékünk napján, az Úr 1499. évében. Csanád megye törvényszékének bizonyságlevele a Kéktó-nádasban történt hatalmaskodás ügyében. Dl. 20 884. Latin. Géczi Lajos fordítása. — Donáttornya történetére lásd: BOR. II. 151—154. 60 1510-ben Magyarország lakosságát hatalmas pestisjárvány tizedelte. A kor embere tehetetlenül állt szemben a szörnyű kórral, csak Istenben látta és kereste megmenekülésének egyedüli útját. A Szegeden hallomásból lejegyzett pestisűző imádságokat az egész vidéken kórusban mondhatták az ájtatosságokon vagy körmeneteken, és rebeghették megdöbbenten egy-egy beteg mellett, vagy suttoghatták egyedül a kiszolgáltatottság érzésétől, a félelemtől megrémülve. Az imádságok szövege magyar nyelven sem lehetett ismeretlen. Könyörgés a Szent Szűzhöz a pestis ellen
