Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A NEMESI VÁRMEGYE
ken, és ezek közül is számos lakott hely a XV. századra elnéptelenedett a falupusztásodás folyamata nyomán, hiszen az 1456-ban kiadott oklevélben már mint puszta szerepelnek, amelyeket rideg állattartással hasznosítottak. A XV. századi oklevelekből kirajzolódik a középkori Csanád megye északi és keleti vidékét Csongrád és Békés megyéktől elválasztó határvonala, amely a Tiszától a Hódmezővásárhely határában volt Barc település és a barci erdő között indult kelet felé Mágocs, majd Kutas (Székkutas) irányába. Innen dél felé fordulva érkezett Komlós (Tótkomlós) és Pereg (Kaszaper) határába. Csomorkány Hódmezővásárhelytől keletre, a mai csomorkányi templomrom mellett feküdt, Királyhegyes Nagy-Királyhegyes puszta nyugati felén állt (BOR II. 283.) Sámson a mai Békéssámson területén volt. (Bor II. 525.) Donáttornya Szentestől keletre a mai Donát határrészen állt. (BOR II. 150.) Fecskés a mai Pitvarostól északra feküdhetett, Kis- vagy Komlós—Fecskéssel lehetett azonos). BOR II. 290.) Kutas a Fehér-tó tájékán lehetett Csomorkánytól északkeletre. (HMVT II. 440.) Mogyorósfecskés Kutastól északra feküdhetett. (HMVT II. 332.) Szöllős vagy Mezőszöllős a mai Pusztaföldvártól keletre feküdt. (BOR II. 394.) Csókás Hódmezővásárhely délkeleti határában állt, Pereg a mai Kaszaper határában. A felsorolt puszták ugyancsak a Hódmezővásárhely, Gyula, Makó közötti területen helyezkedtek el. Az uradalmakra lásd: FÜGEDI ERIK : Uramj királyom, Bp. 1974.137—157. SINKOVTTS ISTVÁN : A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Bp. 1933. ENGEL PÁL: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 6.1968. és 7.1969. KÁLNICZKV LÁSZLÓ: Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. In: Tudományos diákköri konferencián díjat nyert dolgozatok. Bp. 1982. 65—164. A levéltártudomány a hivatalos szervek működése során keletkezett írásos anyag elemzésével, rendszerezésével foglalkozik. Ennek során középkori és újkori irattant különböztet meg. A középkori irattan szerint háromféle irattípust: okleveleket, aktákat és leveleket különböztetünk meg. Az oklevél jogi jelentőségű tényről szóló, meghatározott formák szerint kiállított írásos bizonyítvány, önálló irat. Az okleveleket belső és külső ismertető jegyeik alapján különböztetjük meg egymástól, vagyis nyitott (pátens) és zárt lehet a megpecsételés módja szerint, azaz külső szempontból vizsgálva, tartalma szerint pedig lehet kegynyilvánító, kormányzati vagy bíráskodással kapcsolatos. Az oklevelek belső szerkezetük szerint az alábbi módon tagolódnak. A bevezetéshez tartoznak az oklevéladó neve, címe(i) és a megszólítás, valamint az üdvözlés. A rendelkező rész elemei: jelmondat vagy bölcselkedő rész, amelyben a később következő intézkedés elvi indoklását találjuk. Ezt a kihirdetés néhány szava, majd az elbeszélő rész követi, amelyben az oklevél által kinyilvánított jogi tény előzményeinek elbeszélésére kerül sor. Az oklevél lényegét a rendelkezés fejezi ki. Ezt követi a rendelkezés megszegőivel szemben kifejtett fenyegetés, továbbá az oklevél hitelességének, tartalma megerősítésének a jelölése pecséttel és aláírással. Az oklevél záró részéhez a dátum tartozik, és az ünnepélyesebb királyi leveleknél az ún. méltóságnévsor, az oklevél kiadása idején hivatalban levő egyházi és világi személyek, méltóságok nevének felsorolása. A fentiekben leírt oklevélrészek nem találhatók meg mindenegyes oklevélben. A sorrendet sokezer oklevél irattani vizsgálata után állapította meg az oklevéltan tudománya, amely általános sémát ad az oklevelek vizsgálatához. Ha az oklevelek szerkezetét, formai jegyeit összehasonlítjuk egy mai hivatalos levél struktúrájával, tapasztalhatjuk, hogy az archaikus elemek átalakulva ma is tovább élnek. A küldő neve, a megszólítás, az előzmények ismertetése, a rendelkezés, a fenyegetés a megerősítéssel (pecsét) és a keltezéssel együtt megtalálhatók a mai hivatalos levelezés gyakorlatában. A fenti oklevélben a szerkezeti elemzést az alábbi módon végezhetjük el. Az oklevéladó neve és cime(i) (intitulatio): Mi, László, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya stb. Kihirdetés (promulgatio): Jelen levelünk révén emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet... Jelmondat vagy bölcselkedő rész (arenga): Mivelhogy az országot semmi sem teszi erősebbé, mint az alattvalók szeretete, mindig illő a fejedelmekhez... Jogi tény előzményeinek elbeszélése (narratio): És így erre való tekintettel megfontoltuk őszintén szeretett hívünk,... Rendelkezés
