Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

A király úr saját megbízása. Mi, László, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, Ausztria és Stájerország hercege, továbbá Morvaország őrgrófja stb. Jelen levelünk révén emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet. Mivelhogy az országot semmi sem teszi erősebbé, mint az alattvalók szeretete, mindig illő a fejedelmekhez, hogy kegyes bőkezűséggel, gazdagon illessék őket, hogy még a szolgák lelkét is szüntelen jótéteménnyel nyerjék meg, inkább szeretetből, mintsem félelemből fakadó engedelmességükkel csalogassák magukhoz, és tegyék őket erőssé és állhatatossá a hitben. És így erre való tekintettel megfontoltuk őszintén szeretett hívünk, a tekintetes és nagyságos Hunyadi [de Hwnyad] János korábban Magyarországunk kormányzója, most pedig örökös besztercei gróf kristálytiszta hitét, nagyszerű erényeit, engedelmességének sokféle és igen állhatatos nemét, aki a hit tisztaságára nézve a többieknél jelesebb, hatalmas erényével egészen a mi időnkig az ország állapotának, méltóságunknak és eme országnak nagylelkű fenntartója és oszlopa volt. Mindezen kiváló és nagyszerű tetteit részint annak nagysága miatt, részint pedig azért, mert azokat már korábban erről írt okleveleink bővebb előadásban elmondták a jövő századoknak, most azok egyenkénti felsorolását elmellőzni határozzuk, azt mégis — minthogy hív tanúságból tanulunk — felidézhetjük és elismerhetjük, hogy Magyarországunk, amelyben az elmúlt években, amíg mi csecsemőkorban és a nevelkedés időszakában a németek városaiban éltük életünket, a zsarnokság garázdálkodott, és amely belül igen súlyos egyenetlenségektől és gyilkosságoktól elöntve csaknem romba dönt ve hevert, János gróf egyedüli vagy kiváltképpeni buzgalmából és nemeslelkűségéből fakadó kiváló tetteivel és nagy vitézséggel viselt háborúival, gyakran szerzett győzelmeivel mind a külső bajokból, mind a belső háborúkból kiragadtatott, és nemcsak megőriztetett, de kiterjesztvén a határokat nagyszerűen meg is növekedett, és számunkra és nevünkben megtartatott, igazgattatott, kormányoztattatott, és végül ama napokban az ország birtoka békésen, hűségesen kezünkbe adatott; vágyakozván tehát eme érdemdús féfiúnak — aki annyi tettekben és az ország ügyeiben nem csupán sok igen kedves barátját, hívét és familiárisát vesztette el a háborús kár révén, de saját vérét is bőségesen ontotta — hasznát és tekintélyét előmozdítani, bőkezűségünk révén nemcsak fenntartani, hanem növelni is javait, a Hód [Hold] és Vásárhely [Wasarhely] és Csomorkány [Chomorkan], Királyhegyes [Kyralhegyes], Sámson [Sampson], Donáttornya [Donathornya],Fecskés[Feczkes], Kutas [Kuthos], Mogyorósfecskés [Monyarosfeczkes], Szöllős [Zewlews], Csókás [Chokas] és Pereg [Perek] nevű birtokokat, továbbá a Csorvás [Chorwas], Sekrestyésegyháza [Secrestyéseghaza], Kétzöldes [Kethzeldes], Gorzás [GorsasJ, Derekegyház [Derekeghaz], Szilasegyház [Zylasegház], Tárkány [Tarkan], másik Derekegyház, Rárós [Raros], Varjas [Waryas], Kigyóskuta [Kygwskutha], Csókás [Chokas] és Ördöngösegyháza [Wrdengeseghaza] nevű pusztákat Csanád megyében, továbbá a Szentetornya [Zenthetornya], Szentandrás [Zenthandras] és Csabacsüd