Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
A hadi események, hadjáratok során mutatott bátorságért, dicső tettekért a királytól vagy esetleg egy-egy nagyobb főúrtól jutalmul, ellenszolgáltatásként birtokadományt lehetett szerezni. Számos olyan olkevél őrizte meg a Hód-tavi csata emlékét, amelyben az összecsapás során szerzett harci érdemek fejében az illető vitéz valamilyen donációt nyert. Az összes kereszténynek, akik mind a jelenben, mind a jövőben a jelen írást majd megtekintik, az egri egyház káptalanja üdvözletet mindenki megváltójában. Jelen levéllel tudomására kívánjuk hozni mindenkinek, hogy a Miskolc [Myskouch] nemzetséghez tartozó Panyit (Ponyth) bán fia Miklós egyik részről, másik részről Perezne-i Bedek fia Tamás maga és testvérei, András és Sándor valamint testvére, Rosoyn fia Márton nevében, továbbá ugyanazon Perezne-i Elye fia István maga és testvére, Demeter nevében Miklósnak a szolgáival előttünk megegyezvén az előbb említett Miklós az [alábbi] szándékot adta elő: az ő Kraszna [Karazna] megyében lévő bizonyos Bagus nevű birtokának felét, amelyet az ő említett atyja szerzett, átadja és átengedi az említett Bedek és Elye fiainak cserébe a Borsod megyében lévő Aranyos nevű földért [és] a hűségért , amelyet ifjúsága idején iránta tanúsítottak és kimutattak, és különösen az előbb említett Elye fia János haláláért, aki Lászlóval, ugyanannak a Miklósnak a testvérével a király úrnak a kunokkal szemben Hódnál [Howd] viselt hadjáratában meghalt ... Kelt 1275-ben. Panyit (Ponyth) bán fia Miklós és a Pereznei rokonság között létrejött megegyezés. 1275. Kiadva: W XII. 159—160. Blazovich László fordítása. Az oklevél keltezése hibás, feltehetően 1285-ben készítették. 28 A Csanád nemzetséghez tartozó Pongrác fia Tamás, aki korábban oly sok kellemetlenséget szenvedett el a szenteltszéki (A középkori Csanád megye déli részén) kunoktól, 1299-ben a Körösközbe, azaz a Bihar megyei Telegdre költözött. E lépésével megalapítója lett a Telegdi családnak. Birtokainak egy részét rokonainak, a Wajfatói származó Makófalviaknák és Tömpösieknek adta át használatra. Az oklevélből Makónak és környékének középkori topográfiai viszonyairól tájékozódhatunk.
