Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
IV. László második kun törvénye. 5—6 tc. 1279. augusztus 10. Kiadva: MARCZALI HENRIK szerk.: Enchiridion... A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1901. 180. Latin. Szilágyi Loránd fordítása (Árpádkori törvények. Egyetemi jegyzet. Bp. 1962.85—86.) — IV. László kun törvényeinek keletkezésére lásd: KRISTÓ GYULA: Az aranybullák évszázada. Bp. 1976. 167—171. 26 IV. László király kunbarátságát nem jó szemmel nézték főurai. Amikor a pápailegátust, Fülöp, fermói püspököt elfogatta, betelt a pohár, és a királyt fogságba ejtették. Ott esküvel megígérte, hogy korábbi vétségeit, köztük a kunbarátságot többé nem követi el. A kunok urukban csalódva 1280 nyarán dúlni kezdték a Duna, Tisza és Maros vidékét. Ekkor támadtak az egresi monostorra is. A király nemeseivel Várad felől indult ellenük. A döntő összecsapásra 1280 októberének utolsó napjaiban, más vélemények szerint 1282-ben, került sor a Hód-tó mellett, Hód mezején, a mai Hódmezővásárhely határában. A csatában vesztes kunokat, akik az Al-Duna felé menekülve hagyták el az országot, később a fegyveres támasz nélkül maradt király maga hozta vissza az országba. Ezután az Ür 1282. évében Oldamér kun vezér összeszedte a kunok seregét és a Hód nevű tónál ellenség módjára tört Magyarországra, hogy uralma alá hajtsa. Ellenében László király vitéz Józsua gyanánt harcba indult nemzetéért, országáért. Ebben a hadjáratban Tamás fia Lóránt, a serény vitéz bátran támadta meg lándzsájával a kunokat, sokakat dicséretesen átvert és leterített. Amikor azután a harc a felek közt nagyon heves lett, Isten kegyelméből hirtelenül és váratlanul záporeső támadt a pogányokkal szemben. Ezek íjukban és nyilaikban bizakodtak, de a sűrű eső miatt — a próféta szavai szerint — olyanok lettek, mint a föld ganéja. Isten segítségével László király így nyert diadalmat. A Képes krónika leírása a Hód-tavi csatáról. XIV. század közepe. Kiadva: SRHI. 471. Latin. Geréb László fordítása. Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről Monumenta HungaricalII. Magyar Helikon. 1959.192—193.—Bár a régész ásója még nem tárta fel a csata halottainak sírját, a színhelyt illetően mégis biztosak lehetünk, ugyanis a kunok akkori szállásaikról, a Körösök, a Maros és Temes vidékéről nyugat felé vezették rabló portyázásaikat, „kalandozásaikat", így ütközhetett meg velük a király a szállásaikon kívül eső Hód környékén. Szőnyi Benjámin leírására alapozva a csata helyét SZEREMLEI SAMU az ún. Nagysziget, Palé és a mártélyi sík vidékén jelölte meg (HMVTII. 91—-97.) A Hód-tavi csatára lásd: BLAZOVICH LÁSZLÓ: IV. László harca a kunok ellen. Századok. 1977. 942—945. KRISTÓ GYULA: AZ aranybullák évszázada. Bp. 1976. 172—174.