Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
sze. Lelőhelye ismeretlen. Fark ma Algyő pusztája a Tisza jobb partján. Wosun es Musa földje ismeretlen. Sáros földje feltehetően a volt Sártó nevű vasúti megálló tájékán lehetett A BaárKalán nem történetére lásd: KARÁCSONYI JÁNOS: A pusztaszeri monostor kegyurai. Bp. 1899. Értekezések a Történeti Tudományok köréből. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. Bp. 1900. 139—157. 25 A Dél-Alföld tatárok által elnéptelenített és egyébként is gyéren lakott területein telepítette le IV. Béla majd IV. (Kun) László király (1272—1290) az országba érkező kunokat. Ettől az időtől kezdve több évszázadon át szerepelnek a kunok vidékünk történetében. A nomád életmódot folytató nép jelentős haderőt jelentett a központi hatalom, a király számára a széttagolódás erőivel, a nagybirtokosokkal szemben. Beilleszkedésük azonban a már letelepült és a mezőgazdasági tevékenységet egyre aktívabban folytató magyarság közé nem kevés bonyodalommal járt. A királyi vármegye fogalmának a XIII. század utolsó harmadában való meglétére utal, hogy a király a kijelölt területen nemcsak a nemesek, hanem a várjobbágyok üres földjeit is a betelepülőknek adományozta. És mivel a kunok bőséges sokasága bőséges földterületeket kívánt, úgy határoztunk, hogy azok, akik nemzetségükkel a Duna és a Tisza vagy a Körös [Kriss] folyó mellett, vagy a Maros és a Körös [Kris] folyók között, vagy ugyanannak a folyónak mindkét partján... vagy ezek környékén telepedtek le, és nem másutt, hanem ugyanazon folyók mellett vagy helyeken vagy földeken, amelyek felett eredetileg minden nemzetséget a maga sátraival Béla király úr, a mi nagyatyánk, Magyarország nemes emlékezetű, dicső királya telepített le: most is itt szálljanak meg és telepedjenek le az előbb említett módon — úgy mint országunk nemesei. [És] nekik kell adományozni és adni itt a szolgálónépeknek és örökös nélkül meghalt nemes embereknek [ama] földjeit, éspedig összes tartozékaikkal és haszonélvezeti jogaikkal, tudniillik erdőkkel, kaszálókkal, halászóhelyekkel együtt, amelyek az ő [a kunok] településükön belül esnek, s amely [földek] jog szerint a mi rendelkezésünk alá tartozóknak ismertetnek el: azonban mindig sértetlenül kell megtartani a monostorok és az egyházak jogait és birtokait. Ezenkívül ugyancsak nekik adtuk és adományoztuk a nemesek és várjobbágyok üres földjeit, az olyanokat, amelyek a tatárok ideje óta üresen állottak és gyümölcsöző haszonélvezeti jogokkal, tudniillik halászóhelyekkel és haszonthozó erdőkkel nem bírnak: ezeket mégis úgy [adományoztuk], hogy eme nemeseknek és várjobbágyoknak az ő ilyen üres földjeikért vagy igazságos árat fogunk fizetni, vagy megfelelő értékű cserét fogunk adni...
