Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

nevéről neveztek el, valamint általa és érette a mi ugyanott szolgáló igen kedves leányainknak és nővéreinknek örökös joggal és békességben való birtoklásra; ugyanaz a Nána ispán azt akarván, hogy a birtokadományozás, a tulajdonjog átruházás és a birtok- átadás előttünk készült elismerő levelének mostantól fogva teljesebb érvénye legyen, [ezért] egy későbbi adományozás és átadás, ha azt részben vagy egészen eszének hirtelen ösztönzésére tenné — megváltozván az oly üdvös és szent elhatározás — semmiféle erővel ne rendelkezzék; jóllehet a birtokaiban a maga számára ameddig élni fog, hasznonélvezetet fog létesíteni, ugyanazon birtokok tulajdon- és birtokjogát mostantól kezdve átruházván az előbb említett egyházra, fenntartván azt, hogyha ugyanennek a Nána ispánnak a közbeeső időben fia születnék, minden, ami az övé volt, őrá vagy a fiára szálljon vissza az összes tulajdon- és birtokjoggal, a tulajdonjog visszaállításával a haszonélvezet megszűnik; ha ő [ti. a fiú] az apja életében vagy közvetlen halála után fejezné be életét, [akkor] a fent említett birtokok átruházásának, ajándékozásának vagy átadásának a rendje épen és sértetlenül meg fog maradni; mindazon birtokok, amelyek neveit alább csatoljuk, a tulajdonnak és birtoklásnak teljes jogán —épp úgy mint az előbbi esetben — a fent említett egyháznál maradnak. Tőle [t. i. Nána ispántól] származott az a kiegészítés is, hogyha az úrnő, a felesége túlélné férjét, maradjon meg azokban a birtokaiban, amelyeket neki Nána ispán hozományként, nászajándékként vagy a házasság miatt való adományként utalt ki, amelyek nevét az alábbiakban nyomatékosan is kifejezzük, amelyek magának az úrnőnek a haszonélvezetében maradnak, amíg ő élni fog, halála után pedig nyomban vissza fog kerülni tulajdon- és birtokjogával, minden haszonvételével és jövedelmével, a dicső Szűz előbb mondott egyházához. Mi tehát megfontolván , hogy jogos és méltányos dolog az isteni fenség legteljesebb szemmeltartásával ama uraknak az akaratát érvényesíteni, akik vagyonukat és birtokaikat egyházi személyekre ruházzák, a jámbor és vallásos életet választókkal egyező megfontolással kell nézni bármiféle ilyen [elhatározást]; nehogy bármiféle kényszerhelyzet őket vagy tunyákká tegye a vallási dolgokban, vagy a szent megtérés erejét megtörje, magának Nána ispánnak a körülírt szándékát helyeseljük, és birtokainak az említett egyház részére történt átadását, átruházását vagy adományozását és átengedését jóváhagyjuk, és ugyanazokat jelen sorainkkal viszszavonhatatlanul megerősítjük, és azt a részt amelyet fentebb kifejtettünk, tudniillik ha neki fia születnék, épen hagyva. És nehogy némelyek ritka, ravasz fondorlata az előbb mondott birtokok teljes adományozását részlegessé próbálja tenni vagy megcsonkítsa valamiben, elrendeltük, hogy maguknak a birtokoknak a nevét a jelen [oklevélben] felsoroljuk és csatoljuk. Ezek pedig a birtokok, amelyeket [Nána ispán] adományozott. Először jelenleg megváltoztathatatlanul és visszavonhatatlanul átadta a Solymár [Solomar] nevű Buda mellett fekvő birtokot egy Néne nevű szolgával, négy fiával és egy ekéhez való ökrökkel, szőlőskertekkel, ligetekkel és kaszálókkal együtt és mindennel, ame-