Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

26-án azonban délelőtti 10 órakor három oldalról a gaz rabló rácok ulánusok segítségével megtámadták Zomboron volt előőrségünket, és erre a mieink vissza vonulván a Maros partig a gazok felgyújtották Zombort, és azzal Béba felé vonulnak az útjokba eső Zombori Tanyákat felgyújtván. Jelentés Dobsa Lajos kormánybiztos Szabad Mozgó Csapatának Makó és Szeged között vívott harcairól 1849. március 21—26. CsmL Makó v. It. Makó városát régi időktől fogva érdeklő iratok 128. sz. — Minderre lásd: DR. GIDAY KÁLMÁN: Makó története az 1848/49-es szabadságharcban Klny. azl948. évi Csanádi Kalendáriumból 7. A közölt korabeli irat egy jelentés részlete, címzés, aláírás és nyilvántartásba vételi feljegyzések nélkül. 188 Csanád megye Bizottmánya az 1848 májusában szervezett nemzetőrségből decemberben egy század gyalogos- és egy század lovascsapatot a kapott parancs értelmében útnak indított Arad környékére. A két századot Csanád vármegye Önkénles Szabad Csapata név alatt egyesitették. A gyalogosok parancsnoki tisztét Gyöngyösy János, a lovasokét Hofbauer Sándor nemzetőr századosok látták el. A gyalogosoknak Pécska, a lovasoknak Mondorlak és Csicsér volt a szálláshelye. A két Csanád megyei századot Békés és Csongrád megyei századokkal kiegészítve a Pesti Egyetemi Légiót és a Csanád megyei nemzetőr zászlóaljat alakították ki. A két század mintegy 400főből állott. A legénység túlnyomórészt zsellérekből telt ki. Ruházatuk a szolgálat alatt lerongyolódott. Csanád megye lakosságának összetétele alapján románok és szerbek is szolgáltak a századokban. A századokat 1849 május végén visszavezényelték Makóra, ahol feloszlatták a csapatokat. Csanád megyei Önkéntes Szabad Csapat Gyalog első század Az Aradi Várat ostromló Tábor, Hadvezér Úrnak! Pécskán 849 Ápr 4-én Aradon Századom, mely a legszegényebb sorsba lévő Csanád megyei lakosokból a haza szent ügye mellett négy havi szolgálatra s annak oltalmazására, ha a környülmények úgy kívánják, elvérzésére is alakult, felső, alsó öltönyei s testi ruházataiban úgy mint lábbeliéiben tökéletesen lerongyollott, mindazon tekintetből, hogy érintett ruházatjait kijavíthassa, mint pedig azért, hogy napról napra kedvezőbb tavaszi üdővel a télen által használt, de már minden tekintetben céltalan ruháit alkalmasabbakkal cserélhesse fel, de még azért is, hogy őket győzedelemig szolgálni új lelkesedésre bírhassam, mivel vállalkozott idejök vége felé közeleg, és