Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

E tekintetben tehát nem győztünk eléggé csodálkozni, mivel nap mint nap láttuk mily végtelen sok embert, madarat és disznót tart el az állandó halászat, hogy hogyan létezhet ekkora tömeg hal. Amikor a Tiszán hajóztunk, a ladiknak csapódó csukák olyan lendülettel ugrottak vissza, hogy úgy tűnt, mintha a felkavart, hullámzó víz közvetlen veszedelemmel fenyegetne. Mások pedig vagy a ladikokba estek, vagy pedig nagyot ugorva átröpültek fölöttük. Ennyit a csukákról. Több volt a ponty és a harcsa, ugyanilyen sok volt a süllő és a keszeg, nem hiányzott a pénzes pér, avagy köznyelven a nagy tömegben lévő menyhal sem. SZEGED VÁROS LAKÓI Magyarok Nem kétséges azonban, hogy az itt lévő magyarok a török idők után máshonnét kerültek ide. Mindegyikük anyanyelvi beszéde hibátlan kiejtésű, ékesszólás tekintetében megnyerő. Jellemük kemény, erkölcseik romlatlanok, ruházatuk paraszti. Egyesek szőrruhába, vagy gyapjúba, mások bozontos juhírhába, az előkelőbbek közönséges posztóba öltöznek. Termetük más és más, e tekintetben többségük alacsony inkább, mint magas. Erejük hatalmas, mindenféle erőfeszítést kívánó dolog végbevivésére alkalmas. Máskülönben ügyes földművelők, különösen törekvőek egyrészt a mezei munka, másrészt a baromtartás terén. Ezért aztán ritkán vannak otthon, szinte egyfolytában a mezőkön és pusztákon, valamint a barmok karámjainál tartózkodnak, csak ünnepnapokon térnek meg falvaikba. A betűvetést és a többi tudományt nem lusta vagy lomha jellemük miatt, hanem a szegénység miatt kénytelenek elhanyagolni. Nem húzódoznak a harci feladatoktól sem, ha hívják őket. Gyermekeiket ugyanilyen életmódra szoktatják. A lányok azonban itt is sietnek megházasodni. Nem így a férfiak.... Németek — Szlovákok Szeged városában is van német, de egy kevés elszórtan a falvakban is található. Mivel Németország különféle tartományaiból édesgették ide őket, eredetük eltérő. A Szegeden polgárjoggal rendelkezők részint kereskedéssel, részint kézművességgel k eresik kenyerüket. Egyesek e városi foglalkozás mellett gazdálkodással, sőt állattartással is foglalkoznak, és jeles előmenetelre tesznek szert benne. Erkölcseik é s ruházatuk ugyan nemzeti jellegű, ám annak a vidéknek viseletét is hordják, ahol 1 aknák, bár ez furcsán áll nekik. Több a szláv, de ezek úgy magukévá tették a magyar nyelvet, hogy olyanok, mintha magyarnak születtek volna. Erősen utánozzák ugyanis a magyarok szokását, és hasonló ruhában járnak. A magyaroktól csak szelídebb erkölcseik és durvább munkákkal szembeni teljesítőképességük