Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

alapján lehet megkülönböztetni őket. A gyermekeik a szláv dolgokat semmibe veszik. Azelőtt mind a szlávok, mind a magyarok nehezebben kötöttek egymással házasságot, ma a hosszas megszokás miatt már kevésbé vonakodnak egymástól. Bosnyákok, dalmaták, bolgárok, rácok A török időkben a bosnyákok, bolgárok és dalmaták közül idesodródott rácok fegyverrel álltak zsoldba, és letelepedésük után háborúban és békében ugyanolyan vitézül, mint hűen látták el feladataikat, sőt máig élvezik a katonáskodóknak járó kiváltságokat, sok faluban rovásvetés és adók nélkül élnek. Annak ellenére, hogy haditörvények érvényesek náluk, a szegedi elöljárónak tartoznak engedelmességgel, és ha valami osztozkodással kapcsolatos ügy támad, ez elé viszik. A többi, megyei joghatóság alá tartozó lakossal nem keverednek. Ezzel szemben mindig készen kell állniuk fegyvert ragadni és harcolni azok ellen, akikkel szemben a királyi érdek követeli. Hadi szokás szerint ezért azoknak a századosoknak engedelmeskednek, akikhez beosztották őket. Közben a földeken, szőlőkben szorgoskodnak és nem hanyagolják el az állattenyésztést sem. Akinek valamiféle birtoklási lehetősége van, azt kereskedelmi ügyeletek, baromtartással, ruha- és bőrkereskedéssel kapcsolatos foglalatosságok kötik le. E tekintetben a többieket fölülmúlják, sokat közülük éppenséggel gazdagnak is lehet nevezni. Ellenben sok szegény, testét és házát is elhanyagoló ember is akad közöttük. Vesszőből font, tehéntrágyával, valamint sárral tapasztott kunyhókban laknak, teljesen magyar módra öltöznek, ám a nők szemüket szabadon hagyva, arcukat is befedik. Ezeken kívül semmi közös nincs bennük a magyarokkal, mert nem szeretik ezek nyelvét, és se házassági se másféle kapcsolatot nem létesítenek velük. Bél Mátyás leírása Csongrád megyéről és Szegedről. 1738. Kiadva: Zombori István: BÉL MÁTYÁS: Csongrád és Csanád megye leírása (A szerző születésének 300. évfordulójára) Fordította Lakatos Pál és Téglássy Imre. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980/81. Szeged, 1984. Köszönetet mondunk Zombori Istvánnak a még kéziratban levő műve közlésének engedélyezéséért. — Bél Mátyás (Ocsova, 1684. március 24. — Pozsony, 1749. augusztus 29.) a korának kiemelkedő tudósa, evangélikus lelkész, történetíró, pedagógus egy felvidéki kézműves családból született. Életpályájára döntő befolyást gyakoroltak hallei évei (1704—1707), ahol megismerkedett a német pietizmussal, amely a merev dogmatizmussal szemben, a tudományos és szellemi életre is kiható polgári irányzatképpen lépett fel. Besztercebányai rövid káplánkodása után a gimnáziumot igazgatta, majd a pozsonyi liceumot, azt követően lelkészként működött. Érlelte az életét kitevő gondolatot: Magyarország egész államszervezetének az összefoglalását megyénként, amelynek előbb közre adta tervezetét (Hungáriáé antiquae et novae prodromus, 1723.) Fiaiból és tanítványaiból kutatócsoportot alakított, és ellátta őket a gyűjtendő anyag témáival. A csoport tagjai a helyszínen is gyűjtötték a földrajzi, néprajzi-népéleti, történeti, nyelvi, gazdálkodási, igazgatási, stb. adatokat. Két évtizedes munka eredményeként 1735—1742 évek között Bécsben napvilágot látott a Notitia Hungáriáé novae historico-geographica első öt kötete, amely tíz megye leírását tartalmazza, Mikoviny Sámuel megyetérképeivel.