Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

Bél Mátyás Csongrád és Csanád megye leírását tartalmazó müve kéziratban maradt fenn. Bél tanítványainak helyszínen szerzett tapasztalatai alapján irt forrásétékű és érdekes részleteket a megyéről és Szegedről. Bél országleírása a XVIII. századi Magyarország legnagyobb tudományos vállalkozása volt. Az alábbi részletek érzékeltetik Bél megfigyelési és közlési módszerét, stilusának kifejező erejét. A mű bővelkedik a megye és Szeged társadalmi és gazdasági életére vonatkozó részletekkel. A FÖLDMŰVELÉS CSONGRÁD MEGYÉBEN A TISZÁN INNEN ÉS TÚLI TÁJAKON A Tiszán innen és túl minden közeli terület mocsárral borított, ezért hosszú szakaszokon járhatatlanná és művelhetetlenné válik a táj. Mindent erdőszerűen burjánzó nád és sás borít. A helybeliek ezeket tüzelőfa gyanánt használják, és nemcsak tüzelésre, hanem házak építésére is szolgálnak. A nádasokon túl a nedvességbőség miatt termékennyé válik a szántóföld. A föld azonban jobb, mint az éghajlat, és amilyen termékeny, néhol éppoly egészségtelen. Búza és mindenfajta magvas növény megterem rajta, jóllehet egyszer szántják. Trágyázást nem igényel, sőt anélkül is gazdagon terem. Földjét kövér fekete földdel kevert termékeny föveny alkotja. Amint azonban arról korábban már szó volt, a föld csakis a folyóval szomszédos részen és a mocsarak szegélyén kiváló. Ami távolabb van, kevésbé terem, hacsak nem művelik meg háromszor, nem hajt hasznot. Máshol annyira használhatatlan vetés szempontjából, hogy még a barmoknak is alig használ... A Tiszán túl gazdagabb a gabonatermés, s jóllehet mindenütt kevernek hozzá tiszta búzát is, vele egyformán bőségesen terem. A többi részek a folyón innen is, ahol csak művelés alá veszik, megjavulnak. A vidék eltűri az ültetett fákat, ha ugyan ültetnek, jóllehet a törökök kiűzése után érezhetően gyarapodott a vidék lakossága, mégis ritkán lát az ember gyümölcsfákat, legföljebb kérgeseket. Inkább a szőlőt művelik, de ennek termése sem tartós, bármilyen fajtából, akár fehérből, akár vörösből préselik.... A Baromtartásról Egyaránt kiváló fajta baromcsordák és ménesek vannak itt. Mind alakjuk, mind belső tulajdonságaik tekintetében kitűnőek. Élénkek, magas testfelépítésűek, erős tagjaik vannak, színük fehér, pej vagy sötét. Rideg tartással terméketlen terű' leteken is megvannak, melyek — mint mondottuk — vagy természettől fogva homokosak vagy a telepesek lustasága, vagy nyomora miatt elhanyagoltak. Aszerint mennek előre, ahogy a levegő tart, és ahol rájuk esteledik, ott éjszakáznak. Ezeket az állatokat nem terelik haza, csak eladás céljából. így, mivel nem szoktak embe-