Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉIG

akinek Kalló mögött [Calo] egy hely, név szerint Mada [Mada] volt a tulajdonában, amelyet valamikor jó egyetértésben Báthori Istvánnal elcserélt, és azért Vásárhelyet [Vassarhely] kapta. Ezt a Lugasi Jánost a mostani Bercsényi [Bercseny] gróf ősapja mint huszár sok éven keresztül szolgálta, tehát olyan jól viselte magát, hogy Lugasi János neki a lányát Vásárhellyel együtt [Vassarhelly] odaadta, ő aztán az akkori svéd háborúban a császáriak alatt olyan jól viselte magát, hogy Őcsászári Felsége ezredessé, majd báróvá tette, állítólag ebben a svéd háborúban esettel, és feleségét, Lugasi János lányát 3 fiúval hagyta hátra, aki azonban, ameddig élt, Vásárhelyet mint apai örökséget és hozományt megtartotta és élvezte, de halála után azonban a Bercsényi grófok, vették birtokba; Vajon nem tudják-e, hogy hol van uruk, gróf Bercsényi, vagy titokban nem mondatott, vagy nem íratott-e nekik valamit? A válasz: a fenti esküdtek a főbíróval együtt becsületükre és hitükre vallják, hogy ők urukról, az összeesküvés napvilágra kerülése óta, semmit sem hallottak és semmit sem láttak azonkívül amit most sajnálattal kell hallaniuk és tudomásul venniük. Mit kellett adózniuk és fizetniük uruknak a török időkben? Évente összesen mindenért 400 magyar forintot kellett adniuk és mindannyiszor egy pár karmazsin csizmát és más kisebb dolgokat, de tizedet nem [kellett fizetniük]. Püspöki [egyházi] tizedként, mivel a Váci Püspökséghez tartoztak, kezdettől fogva évente csak 4 és 6 rajnai dukátot, amelyet azután harminc, végül pedig negyven magyar forintra emeltek. A török időkben ezt földesuruk szállította el több részletben a püspöknek, az ő beleegyezésükkel. Miután azonban Vácot és Budát visszahódították, maguk vitték évente az adót Vácra. Ezt idén is megtették és 60 magyar forintot szállítottak le dézsma fejében, gondolván, hogy ezzel kifizették tartozásukat. Ezt a 60 aranyat nem kapták vissza. Török földesuruk az egész egri garnizon, melynek mindig volt egy adóbehajtója [Eming] Szegeden, bekövetelte a tizedet és Szolnokra valamint Szegedre szállította. A tizeden kívül egy házas parasztnak Szent György ünnepén kettő, karácsonykor három forintot kellett fizetnie a töröknek. A hazátlan zsellérnek és a házas zsellérnek csak karácsonykor kellett 4 forintot fizetni. A török húsvéton, vagy örömünnepen valamennyi zsírt és más konyhai dolgokat kellett adniuk. Ez a helység a Tiszán túl fekszik egy nagy mocsárvidéken, két mérföldnyire Szegedtől a gyulai oldalon Csongrád megyében. Makótól északra Férged nevű puszta hellyel határos, amely olyan kis terület, hogy hosszúsága és szélessége fél mérföld. Ezt a puszta birtokot már több mint 30 éve bírják zálogban, Kis Pétertől és Andrástól 300 rajnai dukátért, azóta senki sem lakik rajta, vagy nem tudnak róla. Gyula irányában, fölfelé két puszta birtokkal, Kutassal és Magóccsal, határos, melyek a Keglevich grófoké, háromnegyed magyar mérföldes körzetben. Lefelé, Mindszent