Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TÖRÖK BERENDEZKEDÉSE, A MEGYEI KERETEK FELBOMLÁSA 1542—1596

másként döntött. Később az 1544. évi tordai részországgyűlésen pedig az Izabella özvegy királynő és fia, Szapolyai János Zsigmond személye körül kialakuló új erdélyi állam védelme alá helyezték magukat. Magyarország nyolc vármegyéje urainak és nemeseinek rendelkezése, amelyet Gyulán, az „Invocavit" vasárnapon [a Húsvét előtti 6. vasárnap] megtartott gyűlésen hoztak Minthogy az általános gyűlésen, amelyet az említett megyék összes ura és nemese előtt a nemrégiben elmúlt vízkereszt ünnepére, Váradra hívtak össze, az ország közügyeit, békéjét és megmentését illető kérdésekben — amelyekről Váradon döntöttek — nem tudtak kellő eredményre jutni, az urak és nemesek úgy látták jónak,, hogy ezügyben — nehogy az ország számára is oly fontos ügyet eredmény híján mellőzzék — az említett napra Gyulán jönnek össze, és a már megfontolt és eldöntött ügyekben megfelelően határoznak, nehogy végveszélybe jussanak. Miután az urak és nemesek az ország megmentését és a maguk boldogulását tartották szem előtt, és látták, hogy az lehetetlen ama hivatalos hozzájárulás nélkül, amelyekkel az államokat igazgatják, bár ezt a hozzájárulást az ország hasznára és megmentésére korábban megadták, mégis mivel a királyi felség is azt panaszolja, hogy ennek a hozzájárulásnak csupán kicsiny része jutott el őfelségéhez, sőt a kincstárnok úr is azt állítja, hogy Bihar megyéből ennek a hozzájárulásnak körülbelül ugyanakkora részét kapta meg; s mivel látják maguk az urak és nemesek, hogy az adót sem fizették meg a császárnak, s a védelmüket is teljesen elhanyagolták, ezért így határoztak: a most felajánlott és a jövőben felajánlandó hozzájárulásról tudni akarják, milyen országos célra fordítják azt, s minthogy ugyanezek az urak és nemesek a kincstárnok urat az ország jövedelmei miatt háborgatták és azt követelték, hogy mind a most, mind a jövőben fizetendő adókat az ország fontos ügyeire és védelmére fordítsa, azt kívánja ezektől az uraktól és nemesektől, hogy tetszésük szerint válasszák ki néhány társukat arra, hogy mellette tartózkodjanak, és ne csupán az ország jövedelmeiről tudjanak, hanem arról is, hogy miért és miféle célra adják azokat; mert ha látják, hogy ezek a jövedelmek az ő javukra és az ország hasznára vannak, szívesen jóváhagyják mind a kincstárnok úr követeléseit... Részlet a tiszántúli nyolc vármegye gyulai részországgyűlésének végzéseiből. (1543. febr. 11.) Kiadva: MOEII. köt., 499—502. Latin. Fordította Bellus Ibolya. — Kivonatosan ismertette: GyO. 167. (212. dokumentum). Korábban már részletesen tárgyalta: KARÁCSONYI JÁNOS (Békés vármegye története I. Gyula. 1896., 119—120.)., s megállapította, hogy a gyulai gyűlést a városban tartották meg s nem a várban.