Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN
Mi, Sövényházy [Sewenhazy] György ugyanazon Sövényházáról [de Sewenhaza] és Szántóteleki Mező [Mezew de Santohthelek] Tamás Csongrád megyei alispánok és a szolgabírák emlékezetül adjuk, hogy nemes Sövényházi Móric [Morycz] Péter sürgető és törvényes kérésére közülünk két nemest, tudniillik Felgyői [de Felgew] Melchior Móricot, szolgabírónkat és Gyékénytói Taddy [Thaddy de Gyekentho] Barnabást a fenti vizsgálat végrehajtására törvényszékünkről jónak láttuk a szokott módon kiküldeni, hogy az elmúlt húsvét ünnepe utáni legközelebbi szombaton [ápr. 11.] ugyanezen Csongrád megyében mindenhová elmenve eskü alatt alaposan kérdezzenek ki minden szavahihető és jó állású embert, akit lehet, nyíltan és titokban. Végül visszatérve hozzánk a mi törvénykezési napunkon az alábbiakról ilyen hiteles bizonyságot hoztak: nemes Sövényházi Veres [Weres] Sebestyén azt vallotta, hogy virágvasárnapra [március 29.] virradóra az éjféli csendben, amikor a házban aludt, a néhai nemes Sövényházi Móric Péter özvegye, Ilona úrnő a tanú házának ablakához ment, és mondta neki: „Kelj fel, mert Eső [Esew] Pétert a szegediek elviszik!" Ezután a tanú felkelt, kiment az utcára, és látta, hogy számos felfegyverzett szegedi áll ott, közöttük felismerte Kutas [Kwthos] Barnabást, Bodrogi [Bodrogy] Ferencet, Tót [Thot] Györgyöt továbbá Sepe Jánost. A tanú akkor Sövényházy Györgyhöz, a Csongrád megyei alispánhoz akart menni, hogy tiltakozzon, de meglátta, hogy összegyűlt ott néhány ember, hozzájuk lépett és megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak. Bakos Tamás és a szintén sövényházi Pető [Pethew] Barnabás azt mondták a tanúnak: „Leterítették Tente [Thente] Zakariást, őt védelmeztük, elvették a fejszéjét is, de mi visszaszereztük." A beszélgetés közben egy szegedi azt mondta: „Legyetek csöndben, mert kutya legyek, ha hatot közületek tüstént le nem vágok!" Pető Barnabás is eskü alatt vallotta, hogy midőn azon előbb említett éjszakán otthon aludt, nemes Móric Péter szolgája, Foris János ablaka alatt szólongatva ébresztgette őt, ő megkérdezte tőle, hogy mit akar, a szolga ezt válaszolta: „Ébredj, mert úrnőm hívat, ugyanis Eső Péter megszökik!" Akkor a tanú elment az említett néhai Móric Péter özvegyéhez, és tiltakozott azért, mert a szegediek erőszakkal elvitték Eső Pétert, amikor pedig az úrnő három szolgáját az említett Sövényházy Györgyhöz küldte tiltakozásul azért, mert a szegediek Eső Pétert erővel elhurcolták, egyik szolgáját elfogták és legyűrték, a másik kettő pedig csak futással tudott megmenekülni. Végül a tanú és Bakos Tamás megoltalmazták a szegediek által elfogott Zakariást, akik között felismerte Sepe Jánost, Szántó [Santho] Istvánt, Bodrogi Ferencet, Török [Therek] Pétert, és Kaba [Kaaba] Tamást. Bakos Tamás is eskü alatt vallotta, hogy ugyanazon az említett éjszakán otthon aludt, amikor az említett úrnő felkeltette, ő kiment házából, az úrnő tiltakozott nála, amiért a szegediek Eső Pétert az éj leple alatt erő-hatalommal összes javaival, amivel lehetett, elvitték; maga a tanú pedig saját szemével látta, hogy a szegediek
