II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. iskolai évben

4

dr. Alleram Gyulának. Fiatal, erőtől duzzadó, szép reményekre jogosító élet felett aratott rövid pár nap alatt diadalt a halál. Szivünkben mélységes gyász honol a minket ért veszteség miatt, hiszen mi szerető és megértő kollégát, jó barátot, az ifjúság hivatásának magaslatán álló tanárát, a tudomány pedig hivatott művelőjét veszítette el benne.

Mikor a forradalom bekövetkezett, az előadások még mindig szüneteltek. Ettől kezdve a politikai élet eseményei szorosan kapcsolódnak bele az intézet falain belüli életbe. A hosszú szünet és a forradalom utáni zűrzavaros állapotok káros hatása erősen érezhető, mikor november elején a tanítás ismét kezdetét veszi. Különösen a felsőbb osztályokban, hol a fegyelem csak erős kézzel tartható fenn s tanulmányi tekintetben pedig általános hanyatlás mutatkozik. Mintha a munkakerülők nagy tömegéhez csatlakozott volna az ifjúság, a minimális követelményeknek sem tudnak illetve nem akarnak megfelelni. Az osztály- és az érettségi vizsgálatok eltörléséről álmodoznak. Minden diák született politikussá válik s nem egy a szocializmus apostolának csap fel s a fiatal demagógok az őket jellemző szemtelenséggel hirdetik kezdetben csak a «könyvek rabjait» megváltó eszméket, később Marx tanai hivatott terjesztőinek érzik magukat és terrorisztikus fellépésükkel lassankint elnémítják a hazafias szellem megnyilatkozásait. De ez nem megy minden küzdelem nélkül. A nemzeti és vallásos alapon álló ifjúság is tömörülni igyekszik, hogy a hazafias érzést és a vallást gyalázókkal szemben felvehesse a küzdelmet. Ezt a mozgalmat azonban erőszakosan nyomták el. A tanári kar jól látja a fejleményeket, de tapasztalnia kellett, hogy a hatalom birtokosai minduntalan megkötik a kezét s vele szemben az ifjúság felforgató elemeinek nyújtanak határozottan segédkezet. A bekövetkezett szénszünet miatt a fejleményeket figyelemmé} kisérni tovább nem lehetett s ezzel a tanári kar azt a kevés befolyását is, amit az adott körülmények között az ifjúságra gyakorolhatott, elvesztette. Annál nagyobb erővel fogtak hozza azok az elemek, kik az ifjúság vállain akartak emelkedni, a vezetők nélkül maradt ifjúság megmételyezéséhez.

A tanári kar a beállott kényszerhelyzetben november 12-én leteszi az esküt a köztársaságra, de a köztársaság kihirdetésének ünnepségén (november 16.) nem vesz részt. Az általános felfordulásban senki sem tud eligazodni. Az egyre növekedő terrorral szemben mindenki érzi, hogy meggyőződését szabadon nem követheti s még kevésbbé nyilváníthatja Hazafias aggodalom szállotta meg a lelkünket, látva, hogy minden egyesülést, mely a haza javát, a nemzet szent céljait volna hivatva előmozdi tani, miként akadályoznak meg erőszakkal. A cél nyilvánvaló: csak a szociáldemokrata párt árnyékában szabad meghúzódni mindenkinek, de nem azért, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa, hanem azért, hogy a párt- és szakszervezeti fegyelem segítségével megbéníthassanak mindent, ami a vezérek akaratával ellenkezik. Ilyen körülmények között ül össze a tanári kar november 26-án, hogy a nevelő munkások budapesti szövetségébe való belépés fölött hozzon határozatot. A tanári kar várakozó álláspontot foglalt el.

Harmadizben nyílnak meg az intézet kapui 1919 februárjában. Ekkorra már nyilvánvaló lett mindenki előtt, hogy hűtlen és lelkiismeretlen vezérek intézik a nemzet sorsát, kik inkább mindent eladnak, el-