VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1917
Raj Ferencz
6 Az oktatásügy iránt tanúsított élénk érdeklődése vitte őt az Országos Középiskolai Tanáregyesület irányítóinak sorába. Egyideig titkára volt a tekintélyes egyesületnek, Alexander Bernát lemondása után pedig megválasztották az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőjévé. 1896'tól kezdve öt éven keresztül szerkesztette az egyesület folyóiratát s a szerkesztésben és általában a Tanáregyesület ügyeinek gondozásában kitűnő erőnek bizonyult. Volt egy időszak,, amikor Beöthy Zsolt és Négyesy László mellett ő volt a magyar tanárság harmadik vezetőszelleme. Mintaképe volt annak a szerkesztőnek, aki mindent meg mer írni, amit kar^ társai éreznek, de mindig ügyel a hang és modor választékos^ ságára. Nagyon sokat dolgozott a Tanáregyesületi Közlönybe s eredményesen munkálkodott az egyesület igazgatóságában. Éles eszének, tapasztalatainak és tanácsainak sok hasznát vette a magyar tanárság, melyet olyan önzetlenül szolgált. A gyakorlati pedagógiának elismert tekintélye volt. Mint az Országos Közoktatási Tanács tagjának és a közoktatásügyi minisztérium kiküldöttének sokszor nyílt alkalma arra, hogy fontos ügyekben véleményt mondjon. Megbízásainak minden alkalommal megfelelt. Megvolt az a nagy adománya, hogy néhány óra leforgása alatt jobban belelátott a tanítás műhelyébe és a pedagógiai kérdések szövevényeibe, mint más ember, aki heteken keresztül foglalkozott ugyanazokkal a kérdésekkel. Általában az ítélőerő élességére nézve kevesen versenyezhettek vele a gyakorlati pedagógia munkásai közül. Ami pedig a magyar nyelvi és irodalmi oktatást illeti, azokat az észrevétel leket, melyeket kartársainak nyelvtani, stilisztikai és retorikai módszerére telt, valósággal szabály gyanánt lehetett elfogadni. Hogy mennyire szerette az ifjúságot s mennyire érdeklődött minden tanuló iránt, erre nézve iskolánk tanárai a legjobb tanúk. Haragudott a neveletlenségre, nem tűrte az erkölcsi fogyatkozásokat, de ahol szorgalmat és tehetséget látott, ott mindig készen állt támogatásával. Ha anyagi segítségről volt szó, nem tudott nyugodni addig, míg valami alapból elő nem kerítette a szükség enyhítését czélzó összeget. A komoly erkölcsi felfogásnak az ifjúságba való bele' nevelése mellett különös gondot fordított a hazafias szellem erősítésére. Lelkes magyar emberekké akarta nevelni az ifjakat s ott, ahol a nemzeti eszméről volt szó, maga is magyar szívvel lelkesedett. Úgy mint ő, olyan higgadtan és megértőén, kevesen szemlélték az életet. Sok rosszat kellett tapasztalnia az em' berek részéről, de ez nem tette indulatossá. Megérteni annyit tesz, mint megbocsátani: mondogatta gyakran — s ő iparkodott mindent megérteni és megbocsátani. Szerényen élt, örökös munka közt, nem ismerve a modern élet szórakozásait. Hogy kitűnő tehetségű gyermekeit meg' felelő módon nevelhesse, lemondott az élet minden öröméről
