VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1917
Raj Ferencz
5 elhunyt szibériai utazó, a finnugor összehasonlító nyelv' tudománynak és néprajznak hivatott munkása; Haraszti Gyula, a franczia irodalomtörténet búvára, később kolozsvári, majd budapesti egyetemi tanár ; Badics Ferencz, a magyar irodalom' , történet művelője, utóbb Budapest'vidéki tankerületi főigaz' gató; Czógler Alajos, jeleskészültségű fizikus; Halász Ignácz, kiváló nyelvtudós, akit néhány év múlva kolozsvári egyetemi tanárrá neveztek ki; Mágócsy'Dietz Sándor botanikus, jelenleg a budapesti egyetemen a növénytan tanára; Agotha Imre, neves illusztrátor; Moravcsik Géza esztétikus, ma a Budapesti Zeneakadémia tanára; Szikla Gábor, aki az ornithológia terén fejtett ki munkásságot; Jakab Ödön, a Kisfaludy'Társaság és a Petőfi'Társaság tagja; Rados Ignácz matematikai író, Bolyai fordítója; Csuday Jenő egyetemi magántanár, történet' író; Dörre Tivadar, kiváló történeti illusztrátor ; Gerecze Péter, művészettörténeti író; Kemény Ferencz, nagymunkásságú pedagógus; Krécsy Béla, a kémiai tudományok művelője; Perényi József, neves zoológus és botanikus; Morvay Győző irodalomtörténetíró ; Matskássy József, Szirtes Ignácz és Habina János, a gyakorlati pedagógia buzgó munkásai. Ezek voltak az intézet tanárai 1898 augusztusáig, mikor a tizenhárom osztályból álló VI. kerületi állami főreáliskola beköltözött kényelmes otthonába, a Bulyovszky'Utczába. S ez a díszes tanári névsor az ezután következő években is növekedett. Ennek a tanári testületnek köszönhető az, hogy iskolánkból annyi kiváló tanuló került az egyetemre és műegyetemre, különösen az utóbbi főiskolába, ahol növendékeink mate' matikai, természettudományi és humanisztikus előkészültsége rendkívül megkönnyítette további haladásuk útját. Ebben a környezetben Raj Ferencz rendkívüli munka' kedvvel dolgozott. Szívesen vállalt minden tanári munkát — a tanácskozmányí jegyzőségtől a könyvtárőri tisztig — s midőn Mauritz Rezső szabadságolása után, a millenium évében, meg' bízták a helyettes igazgatósággal, egész becsvágyát belevitte abba, hogy az iskola hírnevét még magasabbra emelje. 1899 őszén nevezték ki rendes igazgatóvá s ettől kezdve minden gondja az iskola volt. Már az új épület tervezésében és berendezésében is bámulatos körültekintéssel serénykedett. Igazi otthonná ipar' kodott tenni az iskolát a tanárok és tanulók számára egy' aránt. A könyvtárak és szertárak gyarapításának ügyeit a leg' apróbb részletekig megvitatta kartársaival. Az intézet anyagi ügyeinek gondozása és pedagógiai vezetése mellett nagy gondja volt a testületi szellem ébrentartására is. Kereste tanártársainak társaságát, szenvedélyesen vitatkozott velük, nem neheztelt az ellenkező véleményért, aminthogy maga is megmondta mindig a maga véleményét, egész őszinteséggel, akárkivel állott szemben.