VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
I. Theisz Jenő
3 ha írásunk az utolsó isten-hozzádnak készül . . . Hiszen ilyenkor nemcsak temetünk, de beszámolunk arról is, amit az elköltözött itt hagyott az élet számára . . . Alkotásairól, melyekben az, ami belőle halhatatlan volt, tovább él; müvei' röl, melyek nevét akkor is az élet harsogó hangján hirdetik, mikor sírkövének betűi már régen elkoptak és csontjai már régen elporladtak . . . Oh, de ha annak örök távozásáról kell írnunk, ki még alig indult el htjára . . . Ilyenkor a toll nem akar mozdulni, mintha nehéz terhek sűlyosodnának rája és olyan fáradtan ver' gődik a papíron előre, mintha a tinta gyászfátyolként húzód' nék utána és visszafelé húzná útjában . . . Beszámolni arról, ki még magának sem számolhatott be, méltatni annak munkásságát, kinek kezéből a halál várat' lanul, idő előtt ütötte ki a munka szerszámait . . . Az ilyennek nem elvégzett munkáiról kellene írnunk, hanem akarásairól, szándékairól, terveiről. Arról amit ál- modott . . . De ki tud arról beszámolni, ami egy csöndes lélek mélységeiben szövődött ? . . . Azokról a halk hangok' ról, melyek nem szövődhettek hallható melódiákká, azokról a szétmosódó színekről, melyek nem folyhattak egységes képpé együvé ? . . . A lélek álmaira csak a tettekből követ' keztethetünk, abból, amit belőlük az álmodó valóságra vál' tott ... És valóságra még olyan keveset válthatott Theisz Jenő ! ... de annyit láthattunk ebből a kevésből is, hogy forró szeretettel csüngött pályáján, hogy gyönge testében erős akarat lakott és hogy minden szép és jó lángokat gyújtott lelkében . . . Ha olyan eszmék vetődtek fel közöttünk a tanári szobában, melyek leikéhez közel férkőztek, a csöndes ember megélénkült, halk szava érczessé erősödött és gesztusaiból erő sugárzott . . . Lelke meg-megbontogatta szárnyait, ki tudja merre'hová vitték volna, ha egyszer teljesen kibonthatta volna őket . . . * 1886-ban született Lőcsén és 1916-ban temettük el a buda' pesti farkasréti temetőbe. Ami e két dátum közé esik : készülődés élete pályájára és mikor elérkezett a kitűzött czélhoz : már mennie is kellett, örökre . . . Teljesebb lesz-e gyászos beszámolásunk, ha eh mondjuk, hogy középiskolai tanulmányait az V-ik kerületi főreáliskolában végezte és hogy végül ugyanarról a katedráról 1*
