VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

I. Dr. Gerecze Péter

2

talán éppen az ő utódja, olyan rajongó imádója a szépnek, buzgó apostola a magyar dicsőségnek, lelkes fia az édes hazának.

Hiszen, amivel az életben sokat foglalkozunk, amit szere' tünk, amit lelkünk féltő gonddal őriz, az népesiti be álmaim kát is és Gerecze Péter a szépet, a magyar dicsőséget, a szent hazát és a magyar ifjúságot szerette. Hogyne lettek volna ezek vele lázálmaiban — és hogyne dolgozott volna lelke még akkor is. Hogyan nyugodhatott volna csak egy perezre is az, aki nem ismerte soha a pihenést.

Munkaközben láttam meg először is.

Vidám, kiránduló társaság volt együtt. Tiz hónap nehéz munkája után egy'két kellemes órával akartuk megkezdeni a szünidőt. És ime, elhallgat a tréfa, elhalkul a baráti szó, egy nehéz, zömök épület boltivei alá seregük mindenki és figyelve figyel egy érdekes keménykoponyáju urra, aki a lébenyi templom hajó' jában magyarázza, hogy miben különbözik a románkori magyar templom a külföldiektől, mivel termékenyítette meg a magyar gondolkozás, a magyar lélek specziális ereje a világ fejlődését.

Gerecze Péter el tudta vonni a szórakozni akarókat a mulatságtól és senki se bánta meg, hogy azt a félórát akkor a komoly munkának szentelte.

Ez az első és az az utolsó kép van előttem, mikor e sorokat irom. A lelkesedésnek és a munkának képe. Amaz magával ragad.

Hiszen ha van valami, ami a legnyugodtabb lélekben is megszólaltatja a retorikai képeket, életre hivja a csengő, meleg' hangú szólamokat, a hazafias lelkesedés, a haza szolgálatára szentelt munkásság, a hazának áldozott élet verejtéke az. És különösen ma. Amikor nemzetünk élet'halál harczát vívja, amikor a magyar újra ott áll a csatasíkon, ahol a maga sza' badságával együtt az emberiség legszentebb javait védi az ázsiai barbár deszpotizmus hordái ellen, amikor az egész világ hangos a magyar dicsőségtől, a csodákat mívelő magyar lelkesedés dicséretétől: lehet'e nyugodtan Írni arról, aki egy életet áldozott ennek a lelkesedésnek felkeltésére és ápolására.

Emez nyugalmat, egyszerűséget parancsol.

Amint a hatalmas kőkoczka fenséges hatását csak leront' hatja a ráakasztott virágfüzér, Gerecze Péter munkás életének nagy arányai is valójában azt követelnék, hogy állítsuk össze amit tett, mutassuk be amit teremtett, szebben beszélnek ezek ma' gukért, mint minden szó, amelyet dicséretükre elmondhatunk.

*