VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
II. Isoz de Cháteau d’Oex Emil
13 viselte, mióta nem egyedül viaskodott az élettel. Családja körében elsimultak homlokáról a ránczok és a melegség, a szeretet, melyet tűzhelyéről vitt ki magával, megóvta lelkét a hervadástól, kedélyét a fonyadástól. És mert egész munkát csak az végezhet, ki a valósághoz alkalmazkodik, övéi kedvéért mind nagyobb odaadással szenteli magát uj hivatásának. Annál keve' sebb megerőltetésébe került, mert a pedagógia iránti szeretetet édesatyja plántálta leikébe. Édesatyja, ki mintaképe volt a jó mesternek.Tűzzel, lelkesedéssel,szellemesen tanított. Nem csoda, hogy fia lelkében a katonai pálya iránti szeretet mellé versenye társat támasztott példájával. Versenytársat, kibe a valóság az élet erejét varázsolta, ki mellett a másik, az ábrándok ködében, egyre fakult és halványodott. Isoz Emil jó tanár lett. A mi benne a katonai pályáért való rajongásból megmaradt, csak hasznára vált pedagógiai munkájának. Úgy jártakéit az iskola épületében, mint tiszt a kaszárnyában. Fürkésző szemmel vizs- gálva, hogy nem zavarjam semmi meg a rendet és a kátéd' ráról lelkesedve hirdette, hogy a kötelességteljesítés a férfid erények legelseje, hogy a pontosság a munkának a lelke. O maga járt elöl a legjobb példával. Sokat és pontosan dolgozott. Az iskolában és az iskolán kivül. Künn sajnos nem a jővén' dönek, hanem a mának. Nem dicsőségért, hanem kenyérért. Nem tudásának és képzettségének megfelelő müveket alkotott, hanem a megélhetésért dolgozott. Mint mindazok, kiket az ambiczió szüntelenül sarkal, azzal biztatta magát, hogy a mi lelkében összegyűl, majd jobb időkben fog a világ számára testet ölteni. Szép és komoly tervei voltak, melyekhez nagy szorgalommal gyűjtötte az anyagot, de ahhoz, hogy feldolgozza, nem jutott már ideje. Mindössze két kis franczía szótára, Sylla' baire-je, néhány értekezése és tanulmánya mutatja csekély töredékét alapos filológiai ismereteinek, a többiről csak azok tudtak, kik szorosabban érintkeztek vele és akik előtt élő- szóval fejtette ki gondolatait és megvalósítandó terveit. Az a sok forditói munka, melyet megélhetéséért végzett, szakfolyóiratokban, a névtelenség homályában rejtőzött el, gyarapitotta a magyar kultúrát, de hirt, dicsőséget, elismerést nem hozott Isoz Emilnek. És tevékenysége még sem maradt rejtve azok előtt, kik nemcsak a hangosat, nemcsak a szélesebb körű közönség tap' sait kiváltó tudományos vagy társadalmi működést veszik észre, hanem a szerény, csöndes munkát is megfigyelik és
