VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
II. Isoz de Cháteau d’Oex Emil
12 Úgy érezte, hogy a benne szunnyadó energiák a katonai pályán tudnának legjobban érvényesülni. És bárhová vitte sorsa, a hétköznapok realitása mellett: az álom, az ábránd a katona' élet maradt. Mindnyájunknak megvan a valódi életünk mellett egy második életünk is. Az, amelyet álmodunk, az, mely kár- pótol a valóság szürkeségéért, mely az ünnepek szineit és dalait lopja bele hétköznapjainkba. Az álmokat a valósággal eggyé olvasztani tudni — ez csak a kiváltságosaknak, a boldogságra születetteknek adatik meg. Isoz Emil nem tartozott ezek közé. Az ő útja a küzdők útja volt. A maga habozása és a sors szeszélye különféle élet' pályákra dobálja. Mig álmaiban a katona dicsőségéért harczol^ a valóságban pedáns polgári munka köti le minden erejét. 1891'től 1894'ig a Magyar Általános Hitelbank hivatalnoka, 1894'től 1897'ig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat másodtitkára, éveken át az Országos Kaszinó könyvtárnoka. Mindenütt nagy buzgósággal tölti be hivatalát. Nem tartozott azok közé, kik a kötelességteljesítés rovására ábrándoznak. Álmait a pihenés óráiban szövögeti, mint bársonyos szőnyeget, melyen könnyebb a valóság felé vezető utat megtenni. Derűt hozott magával ezekből a pihenő órákból az iroda szürke levegőjébe és derűt későbben a katedrára. Mert 1898'ban, mikor megkapja tanári oklevelét: teljes szívvel és lélekkel a pedagógiai pályára lép. Ebben az évben, majd 1900—1904'ig helyettes nevelőtanár a M. Kir. Ferencz József intézetben, 1898—1899'ben mint óraadó, 1903—1908-ban pedig mint rém des tanár a Röser'féle nyilvános felső kereskedelmi iskolában működik. Miután 1908'tól 1910'ig a Budapesti Kereskedelmi Akadémián mint helyettes tanár tanított, 1910'ben állami szolgálatba lép. Első állomáshelye Debreczen. Még ugyanabban az évben az ottani főreáliskola rendes tanárává nevezik ki és saját kérelmére a mi intézetünkhöz helyezik át. Azóta — bevonulása napjáig — velünk dolgozott. És az álmok? Oh nem lett hozzájuk hütelen, csak mint igazi férfiú, mind ritkábban engedte őket lelkén elhatalmasodni. Hisz kezdettől fogva is csak a pihenés óráiban adta magát át nekik. És a pihenésre mind kevesebb idő jutott. Mind többet és többet kellett dolgoznia. Már nemcsak magáért, hanem családjáért is. Hitvesének és gyermekeinek nem volt szabad baráti önfeláldozásának következményeit teljes súlyúkban érezniük. Férfiú volt. Örömeit megosztotta övéivel, gondjait maga viselte. És könnyebben
