VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

II. Isoz de Cháteau d’Oex Emil

■MM««™«« 111 II'M IllOTIH HlHli

....llllMMIlllWmirWTWW

I

ISOZ DE CHÁTEAU D’OEX EMIL

1874-1915.

Isten veled kedves barátunk, isten veled szeretett, jó kollégánk ! Nem adatott meg nekünk, hogy utoljára megszo- ritsuk lankadó kezedet, hogy szerető tekintetünkkel simogassuk végig halványodó arczodat, hogy koporsódra dobjuk a rögöt, mely eltakar előlünk mindaddig, mig mi is befutottuk földi utunkat.

Ha nem búcsúzhattunk el tőled sirodnál, hol volna méltóbb hely a búcsúra, mint itt ezen a fehér papiroson, hol Iskolánk egy évi munkájáról számolunk be. Annak az iskolának munkájáról, melyen olyan szeretettel csüngöttél és arról a munkáról, melyből olyan odaadással vetted ki részedet.

Itt az iskolában is pontos katona voltál és ott a csatamezőn is kötelességtudó tanár maradtál, ki nem csak vezette a fiatal fiukat, hanem körülsugározta őket szivének forró melegével is.

Meghatott lélekkel hallottuk jóságod dicséretét. Hogy mint függött tekinteted aggódó szeretettel az előretörő magyar hősökön, hogy mint hoztál ki a golyók záporából tehetetlen sebesülteket, hogy mint feledkeztél meg másokért a magad életed óvásáról.

Első voltál, mikor előre kellett törni és utolsó voltál, mikor vissza kellett térni. Csak akkor hagytad el a véres küzdelemnek helyét, mikor meggyőződtél, hogy nincs már senki, ki segítő kézre szorul . . .

És hallottuk, milyen férfias erővel viselted el a szenvedéseket . .

Betegen, meggyöngült testtel vettél részt az utolsó rohamban. Erőt adott neked a hazaszeretet és izmaidat megaczélozta a te erős keresztény hited . . Tudtad, hogy szent a háború, melyet viselünk, hogy legszentebb kincseinket védjük a szörnyű