VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
II. Isoz de Cháteau d’Oex Emil
10 harczokban. És ahogy példát mutattál a magyar fiuknak az iskola csöndes műhelyében, példát mutattál nekik ott is a véres mezőkön, az ágyuknak dörgése és a puskák ropogásának közepette . . Itt szivedet adtad oda a jövendő Magyarországnak, amot- tan fiatal életedet. A gloire népének vérét magyarra forralta benned a mi drága magyar földünk, a mi tüzes magyar levegőnk. Azokat az értékeket, melyeket franczia őseidtől örököltél, magyar értékekké izzasztotta át a magyar géniusz . . Tanitás volt az életed és tanítás a halálod. Elnémuló ajkad, üvegesedő tekinteted a magyar humusz nagy átalakitó és beolvasztó erejét hirdette. Néma himnuszt zengett a talajról, melyben az idegenből beléje plántált virágok uj szint kapnak, melyben a messziföldről beléje ültetett növények olyan erősen gyökeret vernek, hogy nem birnak tőle elszakadni. Valameddig iskolánk állani fog, emléked minden szónál meggyőzőbben fogja hirdetni ezt a tanítást. Úgy, hogy te tovább is résztveszel a mi munkánkban. Résztveszel nagyobb hatással mint mi, mert a szellemek szava erősebb az élőkénéh Mert mi csak arra fogjuk taníthatni a magyar fiukat, hogy mint kell élni a magyarság ügyéért, te pedig arra is, hogy mint kell érte meghalni. A mi tanításunk elmélet marad, a tied gyakorlati példa lesz. Ahol szavunk gyönge lesz, ottan a te szellemedre fogunk mutatni. Mi a hétköznapok szavaival tudjuk csak a hazaszeretetei hirdetni, a te emléked himnuszokat fog róla zengeni . . Köszönjük neked kedves jó barátunk ! Köszönjük iskolánk és kollégáid, és köszönjük tanítványaink, a jövendő magyar nemzedék nevében. Együtt maradunk Isoz Emil! Ahogy megnyílnak őszkor iskolánk kapui, szellemed láthatatlanul suhan be velünk katédráira és valahányszor a magyar férfiú kötelességeire fogjuk tanítani a ránk bízott fiukat, lelkünk elszáll a te messzi sírodhoz és ihletet fog meríteni a sírodra boruló hantokból . . Csak testedtől búcsúzunk el Isoz Emil! a lelked a mienk maradt . . Sírod nem lesz elhagyott ! A hősök véréből tüzes- szinü virágok nőnek ki és őrt fog felette állani a mi szeretetünk . . . * * *
