VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1913
III. Az iskolai év története
14 az iskola munkásai és a közvélemény oly egybehangzó helyes^ léssel, mint a két középiskola: a gimnázium és a reáliskola egyenjogositását. A reáliskolának régóta felpanaszolt, sokszor megismételt sérelme szűnik meg, ha érettségizett tanulói szá' mára végre minden korlátozás és minden fenntartás elvetésé' vei megnyílnak a tudományegyetem mindenik fakultásának kapui. És habár ma a középiskola reformjának előkészítését végző munkálatok még nem fejeződtek be és a reform határait nem vonták meg, már is eldöntöttnek tekinthető, hogy a gim' názium és reáliskola jogosítása nem marad puszta óhajtás többé, hanem eleven valósággá lesz. A régi, korhadt, erősza' kosán alátámasztott korlátok lehullanak és a reáliskola érett' ségizett tanulóit is felruházzák a gimnázium végzett növendékeit megillető jogokkal. A készülő iskolai reformnak másik nagy újítása lesz, hogy a középiskolát visszaadja eredeti hivatásának. Mert úgy látszik, mintha évek során a középiskola eredeti hivatása el' homályosodott volna. Mintha arra a képre, amelyet a modern középiskola megalkotói minálunk és mindenütt a müveit világon az iskola hivatásáról megrajzoltak, sürü porréteg rakó' dott volna le, amely az eredeti éles és határozott vonalakat elhalványította. El kell távolítani ezt az idők folyamán le' ülepedett porréteget, hogy a középiskola nagy nemzetnevelő hivatása igazi mivoltában ragyogjon elő! Vissza kell adni a középiskolát a középiskolának! Ez a hivatás nem lehet más, mint alaposan képezett, müveit magyar értelmiség nevelése, amely a középiskolában az általános műveltség alapvető elemeit elsajátítva, egyúttal a felsőbb tanulmányokhoz szükséges alapot és ismereteket is megszerzi. Ámde ha a középiskola ilyen nagy nemzeti és kulturális czélok szolgálatában áll, ha az a feladata, hogy a társadalom vezető osztályát felelős hivatására előkészítse, akkor nem lehet kétséges, hogy a középiskola egész berendezkedésében egyedül ez a szempont lehet irányadó. Épen ezért meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy hivatlan, középiskolába nem való s felsőbb iskolai tanulmányokra még kevésbbé alkalmas elemek oly nagy számmal foglaljanak helyet a középiskola padjain. A tehetségtelen, a középiskola mértékét meg nem ütő tanulók megbénítják az iskola eredményes munkáját és ami még sokkal nagyobb és súlyosabb baj: növelik azoknak a félművelt, czélhoz nem jutott elemeknek a számát, amelyek mint az értelmiség proletárjai, hibás pályaválasztás
