VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

7

raclt tagjai egyedül nem birkózhattak volna meg a roppant nagy föladattal.

De akadtak jóakaróink, a kik mellőz helyzetünkben segítségünkre jöttek. Dr. Szűcs István ministeri osztálytanácsos, ki iskolánkban évek során át tanított, és dr. Sebestyén Károly, iskolánk volt rendes tanára, nagy önzetlenségről tanúskodó ügyszeretetből ajánlkoztak a kisegítésre, s előbbi az Y. B. osztályban a görög, utóbbi pedig a Vili. B. osztályban a német nyelv tanítását vállalta el.

De még így is oly nagyszámú órát kellett ellátni, hogy a legtöbben heti 20 órát vagy még ennél is többet tanítottak. Hogy ez még normális viszonyok mellett is mit jelenthet, azt legjobban azok tudhatták, a kik a középiskolai tanárok heti legnagyobb óraszámál 18-ban állapították meg. Hát még nem normális viszonyok mellett hetvenes vagy még nagyobb létszámú osztályokban! Négy, esetleg öt órán át egyhuzamban becsületesen tanítani, az osztályfőnöki s sok egyéb tanári teendőt lelkiismeretesen elvégezni olyan munka, mely nem is nagyon hosszú idő alatt — a köz legnagyobb kárára - - még a legerősebb szervezetet is megőrli.

Megtettük azonban szeretettel, a mit csak tehettünk. Erőt adott iskolánk, ifjúságunk s közvetve hazánk s az emberiség iránti szeretetünk, s annak a tudata, hogy míg mások lemondva minden kényelemről kint a hareztéren életüket koczkáztatva harczolnak mindnyájunkért esőben, hóban, viharban, akkor nekünk sem szabad semmiféle áldozattól sem visszariadnunk, s legfeljebb csak arra szabad és kell ügyelnünk, hogy a jövő nemzedékek érdekében erőink végkép ki ne merüljenek, hogy későbbi ivadékoknak is juttathassunk a munkakedvünkből s a felséges pályánk iránti szeretekből.

S hogy milyen nehéz munkát kellett végeznünk, mutatja az is, hogy a legnagyobb önuralom mellett is az év nem múlhatott el minden baj nélkül.

Dr. Gönczy István, tartalékos hadnagy, a kit a hareztéren szerzett súlyos sebesüléséből az orvosi tudomány igen szép eredménnyel kigyógyított, felsőbb intézkedésből itt folytatta működését. Azonban a nehéz és fárasztó munkát csak félévig bírta az idegzete, s már a második félévben szabadságot kellett kérnie.

Megbetegedett s szintén hosszabb szabadságot kapott Farkas István. S gyöngélkedni kezdett Gotland Ferenc is, a kinek köbömben erős szervezete már nem egy fáradalommal megbirkózott.

S megbetegedett társaink óráinak ellátása is jórészt a testület tagjaira hárult, mert dr. Fagyó) -János, volt gyakorló tanárunk, az