VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

8

„Az Újság“ felelős szerkesztője, a ki .szívességből vállalkozott a kisegítésre, nagy elfoglaltsága miatt csak 13 órában taníthatott. A bajon úgy segítettünk, hogy a tornatanítás egy darabig szünetelt, igazgatónk pedig elvállalta a III. B. osztályban a latin tanítását, a mikor pedig a családjában előfordult ragályos betegség miatt ő se taníthatott, helyette Weigl Gésa karánsebesi főgymnasiumi tanár, volt tanítványunk és gyakorló tanárunk, a ki jelenleg mint tüzérfőhadnagy hosszú harcztéri szolgálat után itt teljesít szolgálatot, katonai kötelességeinek elvégzése mellett az ő óráinak ellátására is vállalkozott, s tanított mindaddig, a míg ismét átvehette a tanítást.

A szabaddá lett órák nagy részében azonban a testület tagjai tanítottak, s az órák számának emelkedése után belátóan és megértőén megnyugodtak abban is, hogy a többször változó tárgy- s órarendváltozással kapcsolatban újabb és újabb áldozatokat kell hozniok.

% %

A testület munkáját a nagy óraszám mellett a népes osztályok is növelték. A régi 16 párhuzamos osztály mellett ugyanis az ezerhez közel járó tanulói létszám is megmaradt, s egy-egv osztályban hetvenen felül is ültek. Hem csoda, ha a tanárnak s a tanulónak a helyzete is nehéz volt. De a közös köti ességtudás sok akadályt legyőzött. S mint a hogy a vezetők egész erejöket megfeszítették, hogy minden dolgukat lehetőleg pontosan megtegyék, úgy a tanulók legtöbbje is megtette a tőle telhetőt. S ha nem is mondhatjuk, hogy az eredmény egészen olyan, mint normális években, azért nagy panaszra még sincs okunk. Meg kell ugyanis gondolnunk, hogy igen nagy volt azoknak a száma, a kiknek atyja, testvére s rokonai is a harcztéren vannak, ők maguk pedig a sokfélekép elfoglalt anya talán nem is mindig erős kezére voltak bízva. S hányán voltak olyanok, a kik minden perezben várták az újabb és újabb szemlékre való behívást, esetleg a bevonulási parancsot. Igazán csoda, hogy komolyabb nagy bajok nem fordultak elő, hiszen sokan a nagy drágaság miatt megfelelő táplálékhoz sem juthattak, s így nem kapták meg a fokozott munkához szükséges 'pótlást sem. S ha mindezt figyelembe véve végigtekintünk tanítványainknak ebben az évben végzett sokoldalú munkáján, még bizonyos megelégedés is tölthet el bennünket. Mert láthattuk, hogy a nehéz időkben, nehéz viszonyok mellett igen sokféle tevékenységet fejtettek ki, mintha csak érezték