VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

Iskolánk a világháború második és harmadik

évében.

Irta : Héber Bernát.

,,Béke az emberiséggel!“ ígj" végeztem a múlt tanévi értesítőben elmondott szavaimat. S a béke, a becsületes béke, mindnyájunknak reménye, százaknak, ezreknek, millióknak szíve vágya s forró óhajtása, még egyre késik, s ki tudja még meddig.

Az a vihar, mely Európa egén végig viharzott, még nem tombolta ki magát, a felhők még nem oszladoztak el, sűrű homály fedi az égboltozatot, s még semmi sem jelzi a közelgő kitisztulást. Mindenütt éjszaka, mindenütt pusztulás!

S mint a hogy a szántó vető ember"aggódva lesi a napsütötte látóhatárt, nem mutatkozik-e akár csak egy tenyérnyi felhőcske, mely viharfelhővé dagadva meghozza,a kiszáradt, eltikkadt szomjas földnek a várva várt jótékony esőt, mely új életet visz a nagy min- denség minden zugába, s erőre kelti az elfáradt, elcsigázott természetet, úgy mi is keresve keressük a földteke látóhatárán azt a kis pontocskát, mely a sűrű homályba borított égboltozaton azt a helyet jelezné, a honnan a kideriilés, a fényes napsütés, az életet adó tavasz drága ajándékát várhatnék.

De még nem látunk semmit! A kutatásra kiküldött galamb még nem térhet vissza a béke olajágával, még türelemmel kell lennünk. s engedni, hogy a fergeteg végleg ki adja az erejét, hogy azután megjelenhessék a béke szivárványa, s hirdethesse, hogy hosz- szú, nagyon hosszú időre, talán örökre megszűnt az az özönvíz, mely végpusztulással fenyegette az egész világot, s hogy maga az emberiség is megbánta, hogy ily veszélybe döntötte a világot.

Még várnunk kell azonban! Még czikkáznak a villámok, még dörög az ég, még kóvályognak a fellegek, még dörög az ágyú, ropog a puska, kattog a gépfegyver, villog a kard.

A bolgár néppel megszaparodott szövetségeseinkkel uj és uj erőket állítunk sorompóba, hogy biztosíthassuk a győzelmet, s vele a

1