VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

4

békét. Ifjúságunk színejavát követték a meglett férfiak, ezeket pedig ez év elején az éltesebbb s élettapasztalatokban gazdag emberek Hazánk minden erejét latba veti, bogy az időközben Portugáliával is gyarapodott ellenfeleink ellen viselt dúló háborút sikeresen fejezhesse be, s a késő utódoknak egy virágzó, boldog Magyarországot juttathasson örökségül.

Szerbiát, a háború okozóját, végleg megtörtük, Montenegrót fegyverletételre kényszerítettük, Oroszország nagy területének urai vagyunk, a Dardanellák ostromlóinak teljes kudarczárói értesültünk, Olaszországban és Albániában diadalmasan haladunk előre, Anglia a tengeren is vereséget szenvedett, s a többi harcztéren is szövetségeseinkkel együtt a legjobb reményeket táplálhatjuk.

Ezalatt pedig az a bárka, mely a nagy fergetegben magasan lebeg a vizek tetején, s magában rejti a múlt emlékét, a jelen éltetőjét s a jövő reményét, az eljövendő új világot alkotó ifjúságot, várva várja, hogy a hullámok lecsendesedjenek, a vizek lefolyjanak, s le- szállva a földre, kiönthesse a drága kincset, mely hivatva leend az uj, boldog hazát virágzóvá fejleszteni.

Ez a bárka az iskola. Ez őrzi azokat, a kik koruk miatt még nem forgathatják a fegyvert; ez rejti magában azokat, kik az értünk dicsőségesen küzdő s hősi halált halt áldott emlékű vitézeinket majdan felváltják; ebben vannak azok, a kiknek kezébe lesz letéve hazánk jövő sorsa: az élet vagy a halál, a virágzás vagy a pusztulás, a tudomány vagy a tudatlanság, a műveltség vagy a műveletlenség, az erkölcs vagy az erkölcstelenség, a jó vagy a rossz s a szép vagy a rút.

S boldogok ők. ha a bárka irányítói biztos kézzel eveznek velük a kietlen hullámokon, boldogok, ha tudhatják, hogy vezetőik semmi munkától sem riadnak vissza, hogy a drága terhet épen. egészségesen megóvhassák a boldogabb, a szebb jövőnek, százszor, ezerszer boldogok, ha látják, hogy nincs az az áldozat, melyet értük meg ne hoznának, nincs az a vagyon, metyet rájuk ne költenének. s ha tapasztalják, hogy éjjelt nappallá téve azon fáradoznak, hogy őket a jövő küzdelemre minden szükségessel ellássák s felfegyverezzék.

Erről a hullámok tetején lebegő bárkáról, ennek irányítóiról s a belé rejtett kincsről: a mi iskolánkról, tanárairól s tanítványairól hadd mondjam el folytatólag a múlt tanév lezárása óta a világháború dúlása közben történt eseményeket.