VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében
8 így történt, hogy junius 28-án Sarajevóban áldott emlékű trónörökösünk ő fensége és neje, Hohenberg Zsófia ő fensége, ezen irtózatos merényletnek véres áldozataivá lettek. Azt hiszem, az egész tanári testület legbensőbb és legigazibb gondolat- és érzésvilágát tolmácsolom akkor, midőn egyrészt legmélyebb megvetésünknek és felháborodásunknak adok kifejezést nemcsak a perfid merénylet bűnös végrehajtói, hanem különösen és első sorban annak elvetemült értelmi szerzőivel szemben, másrészt a tragikus sorsú fenséges házaspár megdöbbentő elmúlása felett legmélyebb részvétünknek és fájdalmunknak adok hódolatteljes kifejezést azon hő kívánságaink erőteljes hangsúlyozása mellett, hogy ezen aljas orgyilkosság megboszulására és a megsértett magyar nemzeti büszkeség és önérzet megtorlására rohant lelkes seregeink és véreink folytonos diadalmas harcaikkal és az ellenség teljes leverésével, földre tiprásával állítsák a legszebb diadalmi jelt úgy ő fenségeik dicső emlékének, mint a megsértett és becsületét védő magyar nemzet hagyományos vitézségének örök jeléül. A magyarok Istene úgy segítsen bennünket!“ Megilletődve fogott a testület a munkához, s elhatározta, hogy mindennemű vizsgálatot megtart a rendelkezésre álló néhány teremben, úgyszintén a beiratást is elvégzi, s tekintettel arra, hogy a bevonult tanártársakat is helyettesíteni kell, reducált óraszámú tárgyfelosztást is ajánl a felső hatóságnak, a mely figyelembe véve a számos nehézséget, a tervet el is fogadta. A tanévet megnyitó istentisztelet idejéül szeptember 6-ában, a tanítás megkezdésére pedig 15-ében történt megállapodás. De a míg az elsőt meg lehetett tartani, tanításról szó sem lehetett, mert az egész épületben katonaság volt. Úgy állott a dolog, hogy az egyik hetedik kerületi gymnasium felszabadul, s délelőtt az egyik iskola tanít benne, délután pedig a másik. Hogy az ilyen tanítással együtt járó mindenkire egyformán nagy kellemetlenségeknek elejét vegyük, s ha nehezebb viszonyok között is, de legalább a saját otthonunkban dolgozhassunk, igazgatónk közbenjárására sikerült elérnünk, hogy a katonaság az első emeletet kiürítette, s így szeptember 24-ére kitűzhettük a tanítás megkezdését, úgy, hogy az osztályok nagyobb része délelőtt járjon iskolába, néhány pedig délután. 24-én együtt volt mindenki. Az Isten szabad ege alatt a magasra tartott nemzeti lobogó mellett a rekedtsége miatt a beszédben akadályozott igazgatónk helyett Kempf József szólott az ifjúsághoz, s a következő beszédet intézte hozzá:
