VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében
13 ményünk között. Nagy örömünkre szolgált az is, hogy a kör ifj. elnöke, Widder Miklós, a gyorsírás körül kifejtett buzgósága elismeréséül a Czigány János-féle ösztöndíj-alapítványból 50 koronát kapott. Az „Iste“, az ifjúsági sport- és természetbarátok egyesülete, husvétkor ping-pong versenyt s fényképkiállítást rendezett, s alkalmat nyújtott a tagjainak, hogy a körülményekhez képest gyakorolhassák magukat a sport egyes ágaiban, főleg az úszásban s a tennis-játékban. Voltak házi és intézetközi footbailmérkőzések, decemberben intézetközi úszóverseny, s tervbe van véve a vörös félhold javára júniusban rendezendő úszóverseny. A természetrajzi szakosztály dr. Méhes Gyula vezető tanár bevonulása miatt egyideig szünetelt, áprilistól fogva azonban Novágh Gyula vezetése mellett néhány érdekes tárgygyal foglalkozott. A zenekar Bruck Ferenc tanár vezetésével igen sokszor tartott együttes próbát. Azonban a tervbe vett nagyobb szabású hangversenyt, a milyent iskolánk már évek óta rendez az érdeklődő s hozzáértő közönség nagy tetszése mellett, ebben az évben főleg azért nem lehetett megtartani, mert egyes tagok hiányoztak, s nélkülük nem akartuk megkockáztatni jó hírű concertjeink magas színvonalon álló sikerét. Ehelyett azonban április 11-én a pestújhelyi polgári leányiskola növendékeivel együtt a Magyar Szentkorona Országai Vöröskereszt egyletének pestújhelyi fiókja által rendezett jótékonycélú hangversenyén vett részt, s a napilapok egyhangú híradása szerint igen nagy sikerrel. A rendes zenekar mellett Kosa György tanítványunk vezetése mellett egy kisebb zenekar, a culturzenekar, is működött. Tagjai főleg VI. B. és VII. B. osztályú tanulók voltak, de az V. B., VI. A., VIII. A. és Vili. B. osztályokból s két idegen intézetből is voltak résztvevők. A tagok igen szorgalmasan gyakoroltak, s munkájuk szép eredményét a március 15-i ünnepélyen figyelhettük meg. * *■-* A jótékonyság megható módon nyilvánult meg a szülők s a tanulók részéről is. Mintha csak viszonozni akarták volna az iskolának azon elhatározását, hogy a kirándulási célokra fizetett összeget ebben az évben szegény tanulóknak tandíjsegélyül osztja ki, a szülők kérésünkre igen nagy számmal s nagy örömmel vállalkoztak arra, hogy hadbavonultak gyermekeinek s más szegény tanulóknak hetenként esetleg többször is ellátást adnak. Hála Istennek, a kínálat nagyobb volt, mint a kereslet, vagy talán azért vették csak kevesen igénybe ezt az ajánlatot, mert a legtöbb tanulónk helybeli, s inkább
