VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

14

akart otthon étkezni, bár szűkösebb viszonyok között is, mint másoknál. De a nagy távolságok s az intézmény ismeretlensége is bizonyára hozzájárultak, hogy csak kevesen jelentkeztek.’ Vidéken jobban ismerik ezt az intézményt, mint itt a fővárosban.

A tanulók pedig szinte versenyeztek abban, hogyan gyakorolhassanak mentői több jót. Mint a jóléti bizottság tagjának még a nagy szünetben többször volt alkalmam megfigyelhetni, hogy tanítványaink mint cserkészfiúk milyen hasznos szolgálatokat teljesítettek a jótékony intézményeknél, s mennyire feltűntek szolgálatkészségükkel s figyelmességükkel. A tanév folyamán pedig a felső osztályok növendékei nagy számmal jelentkeztek a vörös kereszt felhívására külömböző teendők elvégzésére.

S a mikor arról volt szó, hogy a sok gyűjtés helyett egy alap létesüljön, a melyből, mint más években is, a különféle jótékony célú felhívásoknak eleget lehessen tenni, 310 koronát és 54 fillért adtak össze, s nemsokára megindult a gyűjtés a hadbavonultak karácsonyi ajándékára is, s az eredmény 383 korona 90 fillér volt.

Szükség volt a bel- és külföldi kórházakban fekvő sebesült katonák számára olvasmányokra. Könyvek, szépirodalmi és tréfás tartalmú folyóiratok egész garmadája került elő, s Müller László és Nováglt Gyula tanároknak néni kis munkájukba került azok elszállítása.

S folytatták a nemes versenyt a hadi kölcsönre való jegyzéssel. S ezen a téren iskolánk mint kezdeményező szerepelt. Mert alig hogy az aláírási felhívás megjelent, a „Pesti Hirlap“-baq a következő hírt lehetett olvasni: „Gymnasisták jegyzése a nemzeti kölcsönre. A VII. kér. (Barcsay-u.) főgymnasium VII. B. és V. B. osztályai elhatározták, hogy az első osztálytól kezdve apránként egybegyűlt több száz koronára rúgó pénzüket a nemzeti kölcsönre fordítják. Mindenesetre szép a főgymnasiumi tanulóifjúságnak ez a hazafias cselekedete, és kívánatos, hogy az ország többi gymnasiu- mában is lelkes követőkre találjon“.

Majd ugyanazon a napon az „Est“ ezt írta: „A legmeghatóbb hadikölcsönjegyzés. Az újságokban már megjelentek azok az óriási összegek, a melyekkel a nagy bankok, a vármegyék, az óriás szervezetű intézmények segítik a magyar hadi kölcsönt. Millió és millió koronákról van szó, úgy hogy az a büszke reménység él bennünk, hogy elérjük a milliárdot. Megmutatjuk a világnak, hogy nemcsak vérünkkel, hanem minden vagyonúnkkal is síkra szállunk hazánkért, ha a körülmények így akarják. Ebben a milliós piramisban egy