VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében
12 Mikor pedig novemberben megjelent a felhívás a hadi kölcsön jegyzésére, mindenki megtette azt, a mi tőle tellett, hogy jegyzésével a nagy kiadások előteremtéséhez hozzájáruljon. S tanítványaink is ritka kivétellel majdnem minden téren odaadó munkát fejtettek ki, mintha csak átérezték volna a rendkívüli időket, mintha tiszta tudatában lettek volna annak, hogy a jövő Magyarországnak az ő nagy tudásukra s műveltségükre igen nagy szüksége lesz, s hogy a tudományok terén vezetők nagyon megritkult sorait majdan nekik kell méltóan betölteniök, s hazánkat az igazi' cultura s emberszeretet terén előbbre vinni s más országoknak világító fáklyául szolgálni. A tanulás eredménye igen megnyugtató, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egyes tárgyaknál reducalt óraszám mellett is az előírt anyagot majdnem egészen el lehetett végezni. S ez néhány kevésbbé fontos részlet elhagyásának s tanítványaink szorgalmának köszönhető. Pedig főleg a délután tanuló osztályok helyzete éppen nem volt kedvező. Mert a mikor későn este fáradtan haza értek, már alig lehetett többé igazi munkáról szó, a délelőtti néhány óra pedig igen kevés volt arra, hogy az iskolai munka mellett más megszokott munkájukkal is alaposan foglalkozzanak, s amellett az egészség fenntartásához szükséges mozgást is elvégezzék. S mégis mintha jó végzetük óvta volna őket a bajtól, nagyobb s komolyabb megbetegedések alig fordultak elő, s még azok is, a kiknek bajuk volt, csak a legvégső esetben mulasztottak. A tanulók között három haláleset volt: Schiszler Henrik I. B., Barber Ernő VI. B. és Vrabély Ervin VII. B. o. tanulók hunytak el hozzátartozóik és iskolánk nagy fájdalmára. S meghalt iskolánk régi kapusa, Koncz Miklós is. Az iskolánkban működő intézmények sem hevertek parlagon. Az önképzőkör tagjai igen buzgón vettek részt az üléseken, s szép sikerrel dolgoztak. A karácsonyi szünet alatt az évek óta szokásos sakkversenyt is megtartották. A gyorsírókor igen eredményes munkát végzett, s a mikor a „Gyakorló gyorsírók társasága“ virágvasárnap az általa alapított vándordíjért ebben az évben intézetünkben rendezte versenyét, a kör tagjai az egyéni versenyekben a legmagasabb díjakat kapták, s ha még néhányan résztvehettek volna, valószínűleg a vándordíj is a mi iskolánknak jutott volna. így is csak igen kicsi volt a külömbség a győztes első kerületi gymnasium eredménye s a mi ered* *
