VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

11

láthatják a galambszelidségű Kovalovszky János melegszívű munkálkodását. Aggodalom felhője borong szeretett igazgatónk érdemes homlokán hűséges testvéréért, bánattól hajol meg legrégibb kartársunknak, Szemethy Bélának édes atyai feje, kit hosszú napokon, álmatlan éjeken gyötört egyetlen fiának halálhíre, mígnem hosszú kesergés után megjött a legbiztosabb híradás, élő fiának saját levele.

De nem folytatom tovább ! Küldjünk egy mélységes fohászt a seregek Urához—Istenéhez, hogy terjessze ki védő kezét harcosainkra, őrizze meg árva nemzetünket, vezesse hadainkat diadalra ! Tegyünk szent fogadást, hogy hazatérő véreinket soha nem szűnő szeretettel öleljük szivünkre s az elesett hősök emlékét szentségként őrizzük időtlen időkig! Esküdjünk, esküdjünk e szent zászlónkra, hogy ahhoz hűek leszünk élve-halva, és hogy utolsó csepp vérünkig védjük ezeréves szent hazánkat! Ha valaha, úgy most énekeljék el fölmagasztosult lelkülettel a magyar nemzet legszebb imádságát, a nemzet Hymnuszát“ !

A lelkes fiatalság a beszéd elhangzása után elénekelte a Hymnust, s megható volt látni, a mint a háttérben a katonák kezüket tisztelgésre emelve velünk együtt énekeltek.

S megkezdtük a legfárasztóbb tanévek egyikét. Mert nemcsak reggel 8—1-ig s délután 2—7-ig tanítottunk, s bár voltak szabad óráink, de mégis egész nap rendelkezésre kellett állnunk, hanem helyettesítettük valamennyi bevonult tanártársunkat, sőt a február havában a gyakorló főgymnasiumhoz áthelyezett Bielek Dezső tanár óráit is elláttuk.

De fárasztó munkánkhoz erőt adott fenséges pályánk iránti nagy szeretetünk, s annak a tudata, hogy mások, milliók, még nagyobb áldozatot hoznak, a mikor a legbecsesebbet, életüket, kockáztatják, s hazájukért a legnagyobb türelemmel viselik el a legnehezebb fáradalmakat is.

Ebben a tudatban hozott a testület más áldozatokat is. Mindjárt az első ülésen elhatározta, hogy szeptembertől kezdve a háború végéig minden tagja tehetsége szerint fizetésének egy részét havonként a háborúval kapcsolatos jótékony célokra ajánlja fel, s ebből az összegből hozzájárul az állami tisztviselők országos egyesületének hasonló célú gyűjtéséhez is.

Az így összegyűlt pénzből a tél közeledtekor pamutot s melegítő szöveteket vásároltunk, s áldott kezű családtagok buzgón fáradoztak azon, hogy harcoló katonáink a hideg ellen védő felszereléshez jussanak.