V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921

III. Gáspár Pár: Bolyai Farkas és Bolyai János

8

ielrobbant és szemét nagyon meggyengítette. 17116-ban a göttingeni egyetemre ment, aho* a németek máig legnagyobb mathematikusával; együtt töltötte el az egyetemi évekét és akihez benső barátság fűzte. Órák hosszat elbeszélgetlek legnagyobb problémájukról: a párhuzamosakról. Háromévii ottidőziés titán hazajött és Kolozsvárt lett nevelő Kemény Simon báró házában. 1804-ben a maros vásárhelyi kollégium tanára lett s az is maradt 1853-ig. Göltingai tanulmányainak folytatásaképen 1804-ben kiadta: «Thearia parallelarum» c. művét, melyben a párhuzamosság problémáját akarta megoldani. A művet megküldötte Gáussnak is, aki elismeréssel adózott érte. A zene iránt is nagly fogékonysága volt. Még Göttingenben történt, hogy először látott operát. Ekkor fogamzott meg benne a gondolat, hogy megtanul hegedülni. El is ment egy mesterhez s tanulónak jelentkezett, a mester azonban le akarta beszélni idős voltára., és arra hivatkozva, hogy ujjai nem fognak már a kellő gyorsasággal mozogni. Farkas azonban oly kitartóan és gondosan tanult, hogy mestere a legnagyobb dicséretben részesítette A kolozsvári színház drámapályázatárai 5 drámát írt,, melyeket 1817-ben ki is nyomatott. Legnagyobb mathematikai művét, a cTentamem-t 1832-ben adta: ki. Nagy tudásáért a csak nemrég alakult Magyar Tudományos Akadémia' tagjává választotta 1832. március 9-én. Szh Jósága és szerénysége köztudomású volt. Mikor Ferenc Józsel király 1852. július 31-én a marosvásárhelyi kollégiumot meglátogatta, Bolyai Farkas az ő latin, magyar, német költeményeinek egy kis gyűjteményét nyújtotta át a királynak. Mint a> kollégium legöregebb tanára, ő mutatta be a tanárokat — de magját kihagyta. «Es ki ön?» — kérdé a király. «En a malhesis és physika tanára vagyok» — válaszolt, de nevét akkor sem mondotta meg Még megérte Gauss halála hírét, de egy évre rá ö is meghalt 1856. november 20-án. Emléket a kollégium állított sírjára! 1879-ben.

*

Hogy ki volt Bolyai János, azt talán legtömörebben Schilling Lajos, a kolozsvári egyetem rektora mondotta meg Bolyai János születésének századik évfordulóján tartod országos ünnepségen: «...Rövid pályafutása alatl hazai kultúránk, az egyetemes tudomány egén mint elsőrangú fényesség tündökölt; bevilágított oda, hova emberi szem még nem tekintett. Bolyai János föltárta ama rejtelmeket, amelyek 2000 éven át annyi lényes tehetséget sodortak útvesztőbe.»1)

Bolyai János élete nagystílű, de szomorú, egyszóval: magyar élet volt. Ereiben, mint atyjáéban is, Lüztelt az ős turáni vér: a nagyrahivalódiság, a tehetség, az alkotni vágyás és alkotni tudás szenvedélye, de üldözte a bús magyar sors: az elszigeteltség, a tehetősek közömbössége. 1802. december 15-én Kolozsvárt született. Atyja Bolyai Farkas volt, s ő végezte János oktatását. A fiúnak igen jó felfogása volt s hamar haladt a tudományokban: különösen a mennyiségtanban és a zenében tanúsított nagy haladást. Már 13 éves korában tudta azt, amit abban az időben a gimnázium összes évfolyamaiban tudni kellett, sőt a differenciál- és integrálszámításban is járatos volt. Tehetsége azonban sokfelé fejlődött: klasszikusan tudott latinul és kiváló zenész volt. Már 12 éves korában oly kitűnően játszod a hegedűn, hogy a legnehezebb darabokat is első i)

i) „Acta Universitatis Kolozsváriensis“ Fasciculus II. 1903. 4. lap. _