V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921

III. Gáspár Pár: Bolyai Farkas és Bolyai János

látásra lejátszotta. Akkoriban operaelőadást rendeztek Marosvásárhelyt, melyen a vak zeneszerző is megjelent, Az első hegedűt egy szász ifjú, a másodikat János játszotta. Előadás közben az első heg'edűs húrja hirtelen elpattant s így az a veszély fenyegette az előadást, hogy abban kell hagyni. János azonban hirtelen kottát cserélt vele s ő játszotta' tovább az első hegedűt... első látásra. A jelenvolt zeneszerző, aki eddig zúgolódott a gyenge játék miatt, most lelkesen felkiáltott: Brávó! Most dominál ai prim!»1) Bécsi akadémikus korában szintén ő játszotta a prímet. Szólója elv szép volt, hogy a közönség tapsolni kezdett s ai jelenlévő császár is megkérdezte, hogy ki az a szépen hegedülő ifjú.

A kardnak is kiváló mestere lévén, ai hadsereg első vívója volt. Egyik állomáshelyén valami miatt 13 lovastiszt hívta ki párbajra. Elfogadta mind a 13 kihívást, csak azt kötötte ki, hogy hét-két viaskodás után hegedűjén játszhasson. Megengedték neki s ő mind a 13 összecsapásban győzött."

Atyja, hogy a legjobb kiképzésben részesíthesse Jánost, Göltingenbc, Gausshoz, akarta kiküldeni s ezért levelet írt neki. Gauss azonban nein is válaszolt, mire 1818-ban al bécsi katonai mérnöki akadémiára küldte az életerős, tehetséges ifjút. Négy évet töltött itt János s mint az intézet legjobb mathematikusa távozóit 1822-ben. 1823-ban alhadnagy lelt és Temesvárra küldték, ahol 18á6-ig maradt. Innen Aradra, majd 1830-ban Lembergbe, 1832-ben OlmütZbe helyezték kapitányi ranggal. A szépen fejlődő ifjúról jogos büsZkeséggeí írhatta atyja: «Nagy, kemény természetű, szép ifjú, a katonai bátorság az ártatlanság szemérmességével elegyedett — se nem kártyázik, se bort, pálinkát, se kávét nem ijszik, se nem pipázik1, se nem tubák ol,i) 2) még' nem beretválkozik1, csak péhés3) — rendkívül való mathematikus, igazi zseni, excellcns hegedű^ — minden hivatalok közt leginkább szereti a katonaságot; csak az otiumot (pihenést) szeretné inkább, melybe dolgozhatnék, máris: sokát dolgozott al hivatal mellett is.»4). Ebben az időben írta ugyanis világhírű művét: az abszolút geometriát.

Mint alább látni fogjuk, óriási mű volt ez; kétezer év óta nem volt ilyen diadala: az emberi elmének a geometria birodalmában. Es János teljes tudatában volt ahnak, hogy művének mi az értéke. Jogosan számíthatott tehát arra) hogy Gauss, a legkiválóbb mathematikus elismeréssel lesz nagy műve iránt. Gauss azonban, bár megkapta a művet, el is olvasta és Bessel német tudóshoz írt levelében al legnagyobb elismeréssel ír Bolyai Jánosról s elsőrangú tehetségnek nevezi, de magának Bolyai Farkasnak csak 1832. március 6-án ír: Jánost nem dicséri, mert «ha meg}~ diesérném, ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem: mert a mű egész: tartalma) az út, melyet fiad követett és az eredmények, amelyekre jutott, majdnem végig megegyeznek részben már 30—35 év óta folytatott medita- tioimmal.» Minden dicsérete ennyi Volt: «Az volt a szándékom, hogy idővel mindent úgy írjak meg, hogy legalább majdan velem el ne pusztuljon. Nagyon meglepett tehát, hogy e fáradságtól már most megkimélheiefrn magamat és nagyon örvendek1, hogy épen régi jó barátom fia az, ki eni) Bedőházi „A két Bolyai.“

a) Azaz nem dohányzik.

s) Csak most pelyhedzik szakála-bajsza.

ö Bolyai—Bodor: Levelek. 228. lap. Közli Stäckel—Rados: „Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai.“ 68. lap.