V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921
II. Kastner Jenő: Beöthy Zsolt
5 le, a tökéletesen kész históriai épületre a lobogót, a világháború segített volna feltenni. Ez volt az a nagy világégés, amelynek lángjánál nemzet és dinasztia végképen megtalálták egymást s egymás érdekeit, hivatását egynek tapasztalták. S hogy IV. Károly király ezt a helyzetet a legnagyobb gyorsasággal felismerte, az örök érdeme marad a magyar szemek előtt . . . Most amikor kora sírjánál megdöbbenve a nemzet millióinak szemében gyászköny ült, sokszor hallottuk ezt a megállapítást, hogy olyan tragédiát, aminő IV. Károly királyé, csak Shakespeare király-drámáiban találunk. Ez a megjegyzés aligha találó. E királyi sors inkább hasonlít a maga félelmetes, minden egyéni akaratot elzúzó végzetszerűségével a lelketnyomasztó görög tragédiákhoz, mint a szabad elhatározástól feszülő shakespearei hősi világhoz. A végzet úgy akarta, hogy a történelem uj fordulatokon itt az ősi Duna medencéjében a szétfeszítő erők hatalmasabbak legyenek, mint az összetartok. Ezzel a végzetszerü akarattal hiába dacolt minden emberi törekvés, minden emberi értelem. És IV. Károlynak a históriai küzdőtérről való kilépése nem is pusztán az ő egyéni tragédiája. Jelenti összeomlását a dinasztiának és a legsúlyosabb megpróbáltatását, a legigazságtalanabb sorscsapását a magyar történelemnek. Ennek a nemzetnek épen attól az uralkodójától kellett elválasztatnia, aki négy századnak szörnyű csalódásai után nemzeti királya lett volna, akiben fiatalos buzgalom, tiszta ihletű szándék és mélységes emberség valami lelket derítő harmóniában lüktetett. Ha valahonnan könnyet és .koszorút érdemel, úgy bizonyára a magyar nemzettől! Manibus date lilia plenis ! Galamb Sándor. II. BEÖTHY ZSOLT. (1848—1922.) Megdöbben a lelkünk, valahányszor a régi nemzedék egy-egy vezér- dérfia kihull sorainkból. Arra! gondolunk, lesZ-e, ki őket pótolhatja? Most Beöthy Zsoltot vesztettük el, a magyar kultúra egyik legkiválóbb munkását. Intézetünk kettős jogion kér magának részt ai nemzet gyászában: Beöthy Zsolt pályáját a mi reáliskólánkban kezdtette; Beöthy Zsolt, mint az Országos Tanáregyesület és ai Tanárvizsgáló Bizottság elnöke, egyetemi tanár korában is a legközvetlenebb érintkezésben maradt a középiskolával. A Jókai hagyományaitól ragyogó Komáromban nevelkedett s írónak készült. De mikor a siker első virágúinak illata már megcsapta, paedagógus .lett. s hatásának köre lassan-lassan tágult, amint munkásságának nagyobb és nagyobb távlat nyílt. A középiskola kis gyercktársa- dalmától egyenes út vezet a tanárság neveléséhez s innen ismét a magyar közönség műveléséhez, mit Akadémiánk tagsága és a Kisfaludy-
