V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921
I. IV. Galamb Sándor: Károly király
7 IV. KÁROLY KIRÁLY. 1887—1922. Minden elmúlás, akár az emberi életben, akár a lelketlen természetben menjen is végbe, fájdalmas érzést vált ki a lélekből. Mennyivel inkább megrendítő, amikor nagy történeti családok vagy impériumok omlanak össze! E képek az erő és hatalom fogalmához szörnyű ellentétképen a megsemmisülés képzeteit csatolják s a vanitatum vanitas kietlen átérzésére kényszerítenek. Ezért olyan szomorú-' a Konradinók, a III. Endrék, az Augustu- lusok sorsa. Ezért olyan szomorú IV. Károly királyé is. Az ő halála sem csupán az egyéni elmúlás képét idézi fel bennünk, hanem összeomlását egy nagy családi impériumnak, bukását a Habsburg dinasztiának. Hogy ez a bukás végleges-e^ vagy csak időleges, erre a jövő fog felelni, legalább annyi azonban kétségtelen, hogy ennek az uralkodó családnak történeti szerepét és hivatását immár a históriai multbatekintés hidegebb pillantásával lehet vizsgálni,— ki lehet rajzolni jelentőségét az európai polgárosodás szövevényében s meg lehet állapítani működésének históriai értékét. A Habsburg dinasztia akkor lép elhatározólag történetünkbe, amikor a török csapás következtében Szent István koronája három darabbá tört széjjel s akkor lép ki nemzetünk történetéből, amikor ugyanez a fenséges ékszer hatfelé szakadt. Mohács és Trianon, a két legnagyobb nemzeti csapás közé esik az ausztriai háznak magyarországi szereplése. Nézzük, minő elveket, minő módszert képviselt e négyszáz -esztendő alatt! A magyar nemzeti ellenállás mindenkor valami gyűlölettel határos idegenkedéssel tekintett e működés felé. A dinasztiában nem látott egyebet, mint magyart elnyomó történeti erőt, amely ellen küzdeni nemzeti kötelesség. Bármennyire nemes és hazafias rugók mozgatták a magyar fejlődés ez irányát s bármennyire is indokolva legyenek a dinasztiának időnkénti politikai hibáival, magasabb történeti szempontból mégsem helytálló e megítélés. A nemzeti opposition kívül még a gyorsabb haladás barátai láttak ellenséget az uralkodó családban és sokszor kicsinylő gúny- aiyal illették konzervatívabb szellemét. 1*
