V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921

III. Gáspár Pár: Bolyai Farkas és Bolyai János

az imprímaturt, de pénz hiányában csak 1832-ben jelenhetett meg a «Tentamen». Bolyai János, kinek világhírű müve «Appendix» címmel függelékül; csatollatik hozzá, maga 104 forint és 54 krajcárral járul a nyomda- költségekhez !

Ezek a mostoha viszonyok voltak az oka annak, hogy a kiváló tudósról ioly későn vett tudomást a világ A magyar tudósvilág csak akkor kezdte sejteni, hogy kije volt neki Bolyai! János, mikor a külföld már meghódolt előtte.

Az első, aki a Bolyaiakrói említést tett, Sartorius von Waltershausem götüngai egyetemi tanár, kinek figyelmét viszont Kreit osztrák csillagász hívta tel Bovai Farkasra. Kreill ugyanis egy tudományos utazása alkalmával megismerkedett Bolyai Farkassal Marosvásárhelyt s itt tudta meg. hogy az barátságban állt Gauss-szal. Mikor Waltershausen Gauss életrajzát írta, Kreil közölte vele a Gauss és Bolyai barátságát, amit az azután meg is örökített művében 1856-ban.

Richard BaltZer német tudós volt a'z első, aki 1866-ban «Elemente der Mathematik» c. munkájában külön említi Bolyai Jánost. Csak néhány sor az, amelyben említést tesz róla),1) de a tudósvilág figyelme egyszerre ráirányul. Mikor Baltzer e művét 1. Hoüel; bordeaux-i tanár olvasta, Schmidt f erenc építésztől kért felvilágosítást Bolyai élete és munkái! felől. Ez’ a lelkes magyar meg is írta a vázlatos életrajzot, de ez sem magyarul, hanem németül jelent meg 1868-ban az! «Archiv für Mathemalik Und Physik -ben. Hoüel munkához Iát s még ugyanazon évben [randára fordítja az Appendix-et és az életrajzot. Mikor erről a magyar vallás- es közoktatásügyi miniszter, Eötvös József báró értesült, bekérte a marosvásárhelyi kollégiumban őrzött Bolyai-kéziratokat az akadémia számára. Ugyancsak 1868-ban Battaglini olaszra fordítja az «Appendix»-ct és a «Giornale Mathematica»-ban közzéteszi,; életrajzát A. Forti! írta meg Rómában: Nóta intorno alia vita e scritti di Wolfgango e Giovanni Bolyai, malematici ungheresi» címen.

1872-ben Frischauf2) németül adja! ki azi Appendixet, 1875-ben Spitz C. foglalkozik vele «Die ersten Sätze vom Dreiecke und den Parallelen. Nach Bolyai's Grundsätzen» (megjelent fleidelbergben). 1876-ban Günthernek egy művét fordítja le Speragba a Giornale Matematica-ban «Sulla possiibilita di dimonstrare l'assioma dellc parallele mediante comsiderazioni stereomet- nche — Complemento alia geometriai assoluta di Bolyai]» címen. 1884-ben az Akadémiai Értesítőben Szily Kálmán megírta' Bolyai Farkas életét s ennek kapcsán megemlíti fiát, Jánost is; aZ Akadémia ekkor elhatározza a Tentamen új kiadását s egyben azi «Appendix-ét is.

Amennyire elhagyatott és ismeretlen volit életében János, annyira kezdett a hír és dicsőség szárnyára kapni halála után, mikor ezen közlések révén a tudósvilág tudomást szerzett a kiváló műről. Nagyban hozzájárult ehhez Gauss leveldnek1 1871-ben történt kiadása'.3))

A,,,., dass die Versuche, jenes Axiom zu beweisen, aussichtlos sind, diese von Gauss gehegte Überzeugung findet ihre Bestätigung durch die Existenz einer wiederspruchsfreien Geometrie, welche Gauss, J. Bolyai, Lobatshefsky erbaut haben, indem sie die Möglichkeit geradliniger

Dreiecke mit verschiedenen Winkelsummen (unter 180°) zuliessen----- Ausgearbeitet wurde die

Geometrie unter Voraussetzung von zwei realen unendlich fernen Puncten der Geraden von J. Bolyai: „Appendix“ zu dem Werke W. Bolyai’s „Tentamen in Elementa mateseos etc.“ Maros- vásárhely 1832. Baltzer „Elemente der Mathematik“ 1874. 4. kiad. II. kötet 13. lap. z) „Absolute Geometrie nach J. Bolyai.“ Leipzig.

a) „Litterae a Gauss ad Bolyai, Bessel, Schumacher datae“ Göttingen 1871.