V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918—19. és 1919—20. iskolai évben
4 Iskolánk az 1918—19. és 1919—20. tanévben. 1. Az 1918—19. tanévet saját épületünkben és Kádár-utcai bér- helyiségeinkben a rendes időben nyitottuk meg. Örömmel láttunk munkához. A négy évi katonai megszállás után iskolánk épületét, ha nem is a régi, de mégis tűrhető állapotba hozattuk s azt hittük, hogy végre nyugodalmasabb idők állanak be s pótoltathatjuk tanítványainkkal a háborús évek mulasztásait. Keservesen csalódtunk. Zavarólag befolyásolták a tanítást már az októberi felfordulás után támadt izgalmak is, de munkánk sikerének a kegyelemdöfést az adta meg, hogy november közepén iskolánk épületét újból elvonták rendeltetésétől s az államrendőrségi karhatalmat szállásolták oda be; itt soroztak a nevezett intézmény számára s a sorozásra olyan embertömegek tódultak az intézet folyosóira, lépcsőire, termeibe, hogy az igazgatói irodába törekvő felek csak a legnagyobb erőfeszítés után juthattak oda el. Maga az iskola megint az V. kér. állami főgimnáziumban folytatta munkásságát, de csak minden második napon. Majd jöttek a különböző szünetek: a szénszünet, a járványszünet s végül a tavasz meghozta a becsületes iskolai munka legádázabb ellenségét: a proletár- diktatúrát. Az államrendőrségi karhatalom, mely március 21.-ike előtt még gépfegyverekkel védte a kommunisták többször tervezett támadásával szemben épületünket, március 21.-ikén vörösőrséggé alakult át. A katonai fegyelem, mely addig sem állott erős lábon, ettől a naptól kezdve teljesen megszűnt. Csapatok jöttek-mentek, tanfolyamok létesültek, kiképzések folytak épületünkben rend és rendszer nélkül, mindenki rongált és piszkolt, de a károk helyrehozataláról, a tisztaság fenntartásáról senki sem gondoskodott. Időnként terroristák, politikai nyomozók s ki tudná, kik fészkelték itt be magukat; senki sem tudta, kinek a rendeletéből, honnan jönnek, mi a céljuk, egymással sem igen törődtek. Iskolánk tönkretételében azonban egységesen jártak el. A vörös uralom gazságára alig világíthat valami élesebben reá, mint az a tény, hogy iskolánkat az ellenforradalmárok kivégzésének színhelyéül is felhasználták. Intézetünk udvarán, a tornacsarnok falánál lőtték agyon 1919. évi április hó 23.-án dr. Stenczel János ügyvédet, Nikolényi Dezső államrendőrségi fogalmazót és Yárkonyi Bálint dömsödi malomtulajdonost és bent a tornateremben 1919. évi junius hó 24.-én Herczegh Géza magántisztviselőt. A kivégzések helyét emléktáblával fogjuk megjelölni, egyrészt az áldozatok iránti kegyeletből, másrészt okulásul az utókor számára. Magában az iskolában uj „rend“ létesült. Az igazgató ellenőrzésére „bizalmit“ rendeltek ki. Az ifjúság körében is meghonosították a „bizalmi rendszert“. A tanári kar örült, hogy tanulóink csak minden másodnap jöttek iskolába. így az „átforradalmosítás“ csak lassúbb tempóban indulhatott meg. Hátráltatta ezt az is, hogy magában a tanári testületben, nem talált apostolokra a kommunizmus. A proII.
