V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
4 masok előtt, ki ha lehajolt, azért tette, hogy szenvedő, elesett embertársát fölemelje. Egy érzés uralkodott lelkében, mely annak összhangját minden körülmények közt biztosította: a kötelesség rajongó szeretete. Valóságos fanatikusa volt a kötelességtudásnak; sikereinek, életműködése nagy summájának titka abban rejlett, hogy kis dolgok elintézését épp oly lelkiismeretes gonddal végezte, mint mikor nagyobb feladatokkal állott szemben. Ezért töltötte be oly teljesen az életkort, melybe sorsa helyezte s ezért, nem pedig hirtelen bekövetkezésénél fogva, volt oly — mondhatnám — irigylendőén gyönyörű a halála, mely teljes munkakedvében, új feladatok bástyarésein csavarta ki kezéből a régi eszmények lobogóját. Mik voltak ez eszmények, micsoda kedvező, vagy ellenséges életviszonyok között igyekezett azok megvalósítására drága halottunk, a következő egyszerű emléksorok óhajtják megvilágítani. Igénytelenek, cicomátlanok lesznek e sorok, illően az elhunyt emlékéhez, ki a „feszt és pöföt“ lelke mélyéből utálta. Csínáltvirág-koszorú helyett egy pár lazán fűzött élő virágszál, melyet a szerető barát könnyei öntöztek, büszke emlékkő helyett néhány búcsúzóul a boldogult koporsójára hullatott göröngy . . . * * * Rombauer Lajos Emil Szklenón (Bars m.) született 1854. junius 4-én. Atyja, Rombauer Lajos dr., bányaorvos volt, anyja, Kachelmann Zsuzsanna, Kachelmann Gáspár, Selmecbányái hámortulajdonos leánya. Az eredetére nézve német család, melyből származott, több jeles fiat adott e hazának. A lőcsei sz. Jakab-templom éjszaki hajójának egyik szép epitaphiuma már 1640-ből őrzi egy Rom'bauer emlékét. Egy másik Rombauer: János*), jeles 'festőművész volt a múlt század elején (1782—1849); müvei az eperjesi Széchenyikor 1904-iki művészeti kiállításán külön csoportban voltak *) L. életrajzi vázlatát Divald Kornéltól a „Művészet" 1904. évfolyamában 133—138. 1. és „Újabb adatok Rombauerrőv“ u. o. 1908. évf. 130—131. 1.
