V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913

Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől

30

tandó kérvényben külön pontba foglaltassák, hanem teljesen kielégítőnek véli az elnök által kilátásba helyezett ama módozatot, hogy a törzsfizetésbeli különbözetböl folyó visszásságokra a kérvény bevezetésében, vagy befejezésében történjék utalás. Különben e felszólalásában is hangsúlyozza, hogy a tanárok anyagi helyzetének s ezzel kapcsolatban társadalmi tekintélyének javítása első sorban nem is a tanárság, hanem az iskola érdeke, mert a társadalom szine-java csak az esetben fog a tanári pálya felé fordulni, ha annak anyagi életföltételei e térről vissza nem riasztják. Szavainak különös súlyt kölcsönzött az a körülmény, hogy róla vagyoni függetlenségénél fogva mindenki tudta, hogy nem önző személyi érdekért küzd, hogy az ő úrimádságában sokkal fontosabb a „jöjjön el a te országod“, mint a mindennapi kenyér kérése. A tanárság ügye azonban —■ fizetésemelésről lévén szó — éveken keresztül húzódik s a kérdést csak az 1893-ki IV. t.-c. oldja meg, a tisztviselők fizetésrendezésének keretében, a tanárokat a IX. és VIII. fizetési osztályba osztva be. A középiskolai tanárvilágnak még ma is élénk emlékezetében vannak azok az izgalmas napok, melyek e törvény létrejöttét megelőzték s melyekből, mint tüzcsóva, világít feléje a brassói körlevél. A hatalmas fellángolásnak, mely a levél nyomában kelt, lett is foganatja, amennyiben az új törvény az ellentétet fővárosi és vidék között legalább a jövőre nézve megszüntette; de egyébként éppen nem volt oka a tanárságnak a megelégedésre. A törvény életbe léptével egyre jobban kitűntek azok a viszásságok, melyeket a két rangfokozatba történt egyenlőtlen beosztás okozott s a tanároknak folyton résen kellett lenniök igazaik védelmében. A következő 10 év alatt az 1893: IV. t.-c. mérhetetlen pusztításokat végzett a magyar középiskolában és ennek tanárai között; memorandum memorandumot, congressus congressust, bizottság bizottságot váltott fel a bajok orvoslásának sürgetése céljából, míg az úgynevezett „hetes bizottságnak“, melynek az elköltözött is tagja volt, sikerült a többi factorral egyetértve, a Széli-féle javaslatnak a tanárokra vonatkozó részét kieszközölni. Ennek értelmében a tanárság a többi tisztviselő