V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
15 A brassói gyakorlat azonban más volt e téren s nem tagadhatom meg magamtól, hogy el ne mondjak e helyen egy arra a környezetre jellemző történetkét, melyben Rombauer és hűséges társai voltak hivatva a tudomány malasztját terjeszteni. Volt abban az időben Brassó városában egy székely szálló-tulajdonos, kinek lanyha üzleti forgalma emelése céljából valami ügyes reklámra lett volna szüksége. Jóbarátai közé tartozott az öreg K. bácsi, akkori tanfelügyelő, ki hamarosan segített a csávába került székelyen egy praktikus gondolattal. Az öreg úr ugyanis épp akkoriban valami félreértett történeti szöveg alapján kisütötte, hogy Székely Mózes fejét a nevezett szálló étterme helyén temették el. Nosza, meg kell ezt a nevezetes történeti tényt örökíteni! Gyűjtés indul, elkészül a márvány-emléktábla, befalazzák a szálló éttermének egyik falába, megtörténik az ünnepies leleplezés s azóta a vigéc urak azzal a lélekemelő tudattal fogyaszthatják rostélyosaikat a szent helyen, hogy lábaik ott egy nemzeti vértanú porait tápodják. A spontán lelkesedés hangulatát, mellyel e tudományos alapon nyugvó üzletecskét nyélbe ütötték, csak a gonosz reáliskola zavarta meg. Mika Sándor ugyanis az egyik helyi lapban hideg tárgyilagossággal napnál fényesebben bebizonyította, pro primo: hogy ez az ünnepelt nemzeti hős amolyan politikai kalandor-féle volt, ki kegyetlenül bánt a föld népével s éppen a székelység jó része fordult ellene Radul vajdához segítségért, pro secundo: hogy a feje sohasem volt az illető étterem helyén eltemetve. Képzelhető az általános elképedés, melyet ez eretnek nézetek a K. ekklezsiából kiváltottak; az öreg tanfelügyelő maga ful- minans cikkben kelt ki a kegyeletet nem ismerő ifjú történészek ellen. Mika állításait megcáfolni ugyan nem tudta, de cserében Wattenbach tanítványának okulására leszögezte azt a nevezetes paedagógiai axiómát, hogy jó történettanár csak az lehet, ki sírva tanítja a történelmet. Messze el kellene kalandoznom, ha azoknak a küzdelmeknek hosszú sorozatát vázolni akarnám, melyek eredményeképpen a brassói főreáliskola tanári kara s igazgatója végre is elfoglalták az őket megillető helyet a város fársadal-
