V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1911

Afrika utolsó független állama

25

járánnak nevezi. A „Habes“ szó arai) eredetű és népcsoportot (convena) jelent; eleintén nem szívesen hallgattak erre az elnevezésre, de most már, Rohlís német kutató szerint, megszokták, bár jobban szeretik, ha casthamnak, kereszténynek szólitják. Harcias természetű, rablókalandra hajlandó nép, a negusnak talán 200.000 fegyveres áll rendelkezésére. Az abessziniai katona, ha nincsen véletlenül valamelyik or- szágnagy kíséretében, a parasztnál van elszállásolva. Éven- kint körülbelül 40 korona a zsoldja, kap azonkívül egynéhány nadrágot, egy „sámát“, pamutból készült felső ruhát, piros szegélylyel, gabonát, sót, paprikát és néha-néha napján ürü- vagy marhahúst. Ma már minden katonának van puskája, de a puska mellett a hosszú lándzsa, a sarlóalakú rövid kard, hosszú, görbe kés és az elefánt- vagy bivalybőrrel bevont kerek paizs alkotja a teljes harci felszerelését. A kereskedés és az ipar egy része kivált az ötvösmunkálatok, jobbára bevándorolt elöindiai és örmény emberek kezében van. A kereskedés útvonalai a belföldön elég gyatrák. Régóta három úton indul ez Gondárból a Nílus völgye felé egyrészt, másrészt Harraron át a Tadsura-öböl felé. Északon a Takazzé völgyén át az Atba- rához és Kaszalába iparkodik a nyersterményekkel a karaván.

Rendkívül érdekes, hogy a legújabb időkig Abesszíniában a kizárólagos fizető eszköz a Mária-Terézia tallér (Bér v. Kers néven) volt, de nemcsak Habesben, haneme!gé)s'z Észak-Afrikában körülbelül 70 millió ember ismeri nagy királynénk arcképét. Még érdekesebb azonban, hogy a tallér annál értékesebb, minél kopottabb, friss veretésü tallérokat gyanús szemmel néznek az abessziniai lakosok. Főkelléke eme Wienben vert talléroknak, hogy rajta legyen az 1780. év. Egy ilyen tallérral Gondárban és Kano-ban, a Nigir mellett és Harrarban egyaránt vásárolhat az ember. Ma persze már az olasz és francia ezüstpénznek is van keletje, de legszívesebben mégis csak Mária Terézia-tallért fogad el Abesszínia népe. Menelik Párizsban veretett arcképével ellátott étiopiai tallérokat és apróbb ezüst- és rézpénzt. De azért sótáblával („amulé“) és üveggyöngygyei („borjukesz“) is fizethet a nép.